Az előző alkalom üzenetei:

• Az idő közel, hamar meg kell történnie – mit jelent?
• A hívő ember folyamatos várakozásban éli az életét – nem tudja, mikor jön el az Ura!
• Ez felhívás – tudatos életre, ugyanakkor reménység, vígasztalás, bátorítás – hamarosan eljön értünk az Úr. 1Jn 3.1-3 (akiben megvan ez a reménység, az megtisztítja magát)
  
• Az ÚR visszajövetele: A jelen szűntelen lehetősége

Mennyire sikerült ezen a héten ezt megvalósítani? Úgy élni minden egyes napon, mintha az lenne az utolsó nap?

(Megkérdeztem másoktól is a héten mit tennének? Valaki azt mondta, bocsánatot kérnék azoktól, akiket megbántottam. Azt kérdeztem tőle, miért nem teszi meg most?)

A jelenések Könyve politikai háttere:

Domitianus volt az elsõ római császár, aki vallási okokból üldözte a keresztyénséget. A Néró idején végbement üldözéseknek nem a császárkultusszal való ellenkezés volt az oka. Domitianus volt az elsõ császár, aki isteni tiszteletet követelt magának. Hivatalos címe ez volt: „Dominus ac deus noster” (Suetonius, Domitianus 13). Az uralkodó kultusza Kis-Ázsiában régtõl fogva virágzott. Efezusban Domitianus uralkodása alatt az új császárnak szentelt templom épül. Kis-Ázsiában tehát különösképpen megvoltak a római államvallás és a keresztyénség, császárkultusz és Krisztus-kultusz összeütközésének feltételei.

A Jel olyan jellegű üldözésekrõl számol be, amelyek a császárkultusz elutasítása miatt támadtak. A látnok a 17:6-ban a parázna Babilon–Rómáról ír, amelyik megittasodott a szentek és Jézus bizonyságtevõinek vérétõl. A vadállat, amely a birodalom szimbóluma, isteni tiszteletet követel (13:4.12kk.; 14:9.11; 16:2). A kisázsiai gyülekezeteknek már mártírjai is vannak (2:13; 6:9). Az egyházat nagy veszély fenyegeti (3:10). A gyülekezetek egy általános üldözés elõtt állnak.

1. Címzett – hét gyülekezet kis-ázsiában

Ezeket a gyülekezeteket név szerint is megismerjük és az ottani állapotokat is részletesen!
Konkrét címzettek vannak – a könyv műfaja levél és apokaliptika

Célja – ezeket a gyülekezeteket helyreállítani – pásztori jellegű

Jézus miért jött el a világra? Lk.19.10 – megkeresse és megtartsa

Ezeket az embereket, akiknek íródik a levél, már megtalálta (ekklészia – kihívottak)
Cél, hogy meg is maradjanak minden körülmények között a hitük mellett!
A körülmények valóban nehezek, elkeserítőek voltak – a végidők harcának leírása erőt adhat nekik ebben a helyzetben! (VÉGÜL KRISZTUS LESZ A GYŐZTES)
Ezt nekünk is fontos tudnunk!

2. Kegyelem és békesség

Csak köszönési formula? Erre van igazán szükségünk minden egyes napon!
Megvan-e jelenleg az életedben?

3. „aki van és aki volt, és aki eljövendő” - időszemlélet

Mit veszünk észre ebből a sorrendből?

AKI VAN AZ ELSŐ? Miért?

Isten az örök most istene. Nemcsak a múltban és a jövőben cselekszik, hanem ITT ÉS MOST!

Vannak, akik a múltba néznek csak – számukra az Isten történelem. Régmúlt idők emléke. Azon gondolkodik, milyen nagyszerű volt régen.

Vannak, akik állandóan a jövőt figyelik – milyen jó lesz majd, ha ez és ez a dolog megtörténik… Majd másként fogok élni, gondolkodni, ha ez és ez megtörténik.

Folyamatosan készülünk az életre, ahelyett, hogy elkezdenénk élni azt.

Valaki mondta: sok ember előbb meghal mielőtt élt volna!

Ószövetség: 2Móz 3,14. VAGYOK!

Az idő szemlélet megint megjelenik

Isten az örökkévaló JELENBEN munkálkodik.

Fontos a múlt és a jövő
MÚLT – a gyökereink miatt
JÖVŐ – céljaink miatt
A jelen a múlt és a jövő között feszül
Az idő folyamatosan sűrget, meg kell tölteni! Mert különben üres!
Hogyan élhetünk ITT ÉS MOST?

Zsid 13,8 – Mit jelent?
Isten örökké ugyanaz! Nemcsak a múltban és nemcsak a jövőben ITT ÉS MOST IS!

3. Hét lélek akik a trónusa előtt vannak

Élőlények – angyalok – trónangyalok

Tób 12,15 Rafael így mutatkozik be: „Rafael vagyok, egy a hét angyal közül, aki mindig készen áll arra, hogy az Úr fölséges színe elé lépjen.”

Hét gyülekezet angyala – MINDEN GYÜLEKEZETNEK VAN ANGYALA - Vigyázó!

JÉZUS KRISZTUS nevei:

• hű tanú
• elsőszülött a halottak közül – a reménységre öszpontosít: a mi reménységünk Krisztus reménysége - KOINONIA
• föld királyainak fejedelme 1Kor 15,20-25 (elsőszülöttel együtt az uralkodás!) A VÉGSŐ GYŐZELEM KRISZTUSÉ!!! – és ebbe a győzelembe beletartozik a ti jelenbeli megpróbáltatásotok is!
• AKI SZERET MINKET – ez a legfontosabb

A Jelenések Könyve Isten szerelmes levele annak a népnek, amely nagy támadások között éli az életét.

Az Üzenet lényege: TARTS KI, ÉN TUDOM, MI MIÉRT TÖRTÉNIK

A Jelenések Könyve elsősorban nem a történelem kérdésére ad választ. Nem a kiváncsiságunkat akarja kielégíteni vele az ÚR.

EGY SOKKAL MÉLYEBB ÉS KOMOLYABB KÉRDÉS FESZÜL A HÁTTÉRBEN: A KÉRDÉS!!!! Miért van az, ami van? Miért olyan a világ amilyen? Miért történnek dolgok, amiket nem szeretnénk? Isten miért nem tesz látszólag semmit?

Isten nevei

• Alfa és Ómega
• Van, volt és eljövendő
• Mindenható: pantokrator

Hívők nevei

• Isten országának népe
• Papok

Helyzetünk:

Mivel a mi Urunk minden hatalom birtokosa – Aki szeret minket – életét adta értünk – megszabadított bűneinkből: Van HATALMA, HOGY MEGTARTSON, SŐT HASZNÁLJON IS MINKET!

4. Hű tanú - martuõ

MÁRTIR – Miért nevezi így az apostol Jézust?
Azért, mert ezek a keresztények mártíromságot szenvedtek – félelem volt, veszély

Jel 12,11 – Harc = mártíromság
Az első mártír, aki megjárta ezt az utat JÉZUS! Ti is vállaljátok!

Mai keresztény ideál ezzel nagyon ellentétes. Mai menedzserszemléletről
Épp megváltozott helyzetünk kell,  hogy jelentsé azt hogy másként élünk!

Eusebius (kb. 260/265-339/340) egyháztörténetéből részlet:
(Magyarul: Euszebiosz Egyháztörténete. Ókeresztény írók IV. Bp. 1983.)

A többiek közül mindenki másféle kínzásokon esett át. Egyeseket megvesszõztek, mások szörnyû nyújtások és nyúzások után borzalmas halált szenvedtek. Mások másfajta kínzásokat tûrtek el. Az egyiket, miközben a körülötte állók nyomták és a förtelmes és tisztátalan áldozatokhoz sodorták, elengedték mintha áldozott volna, pedig nem tette meg. Egy másik pedig meg sem közelített vagy érintett semmi tisztátalant, mégis azt mondták róla, hogy áldozott, õ pedig csendben elment, nem tiltakozott a vád ellen. Az egyiket félholtan felemelték és arrébbdobták, mintha már halott lenne, míg egy másikat, aki a földön feküdt, nagy távolságra hurcolták a lábainál fogva, és azok közé számították, akik már áldoztak. Az egyik ember kiáltozva hangoztatta, hogy õ nem áldozott; más pedig a Megváltó nevének vallomásában megerõsödve kiáltozta, hogy keresztény. Más pedig hangosan tiltakozott, hogy õ sosem áldozott, és nem is fog. A tiltakozókat szájon ütötték és elhallgattatták az erre a célra kiküldött katonák; akik arcon ütötték és erõvel elkergették õket. Ennyire fontosnak tartották a kegyesség ellenségei bármi módon úgy feltûntetni, mintha elérték volna céljukat. De ezen dolgok nem segítették õket a szent mártírok ellen, akikrõl nehéz szavakkal pontos képet adni.

Ezen idõszak alatt születtek olyan nagyszerû és elõkelõ mártírok, akik mindenki fölött álltak, akiknek eddig a dicséretét megénekelték vagy bátorságukat ünnepelték, legyenek azok görögök vagy barbárok, mint Dorotheus és vele a palotában levõ szolgálók. Bár az uraiktól a legmagasabb kitüntetéseket kapták, és saját gyerekeikként bántak velük, nagyra becsülték a vallás miatti szemrehányásokat és megpróbáltatásokat, és a nekik kitalált különféle halálnemeket, mintha valójában nagyobb vagyonok lennének, mint ez élet minden pompája és fényûzése.

Leírjuk az egyikük hogyan fejezte be életét, és az olvasóra hagyjuk, hogy ebbõl az esetbõl a többiek szenvedéseit is kikövetkeztessék. A fentebb említett városban egy bizonyos embert elõvezettek az említett uralkodók elé. Áldozásra parancsolták, de mivel ezt megtagadta, elrendelték, hogy levetkõztetve magasra emeljék és az egész testét botokkal ütlegeljék addig, amíg úrrá lesznek rajta, és az akarata ellenére is azt teszi, amit neki parancsolnak. De mivel e szenvedésekre érzéketlen maradt, és már a csontjai is kezdtek látszani, ecetet és sót kevertek össze, és a teste szétmarcangolt részeire töltötték. Mivel e gyötrelmet is megvetette,sütõrostélyt és tüzet hoztak. És a testének maradványait a tûzre tették, mint az evésre szánt húst, de nem egyszerre, hogy túl hamar meghaljon, hanem apránként. Azoknak, akik a tûzre tették, megparancsolták, hogy csak akkor hagyják abba, ha a kínzások után már hajlandó megtartani a parancsoltakat. D õ mindvégig szilárdan kitartott szándéka mellett, és még a kínzások alatt diadalmasan kiadta lelkét. Így történt a palota egyik szolgájának mártírdomsága, méltó a nevéhez, mely Péter volt. A rövidség kedvéért a többiek mártíromságát kihagyjuk, bár egyiküké sem volt alávalóbb ennél, csak azt említjük meg, hogy Dorotheust és Gorgoniust, másokkal a királyi háztartásból, megfojtották, és így kapták meg az Isten által adott diadal trófeáit.

Ebben az idõben fejezték le a Krisztus melletti tanúságtétele miatt Anthimust, aki a nikomédiai egyházat vezette.Sok más mártír csatlakozott hozzá, mert azokban a napokban, nem tudom hogyan, egy tûzvész támadt a nikomédiai palotában, és egy hamis váddal ránk terelték a gyanút. A városban egész keresztény családokat öltek meg királyi parancsra, némelyeket kard által, másokat tûzzel. Azt írták, hogy az emberek bizonyos megmagyarázhatatlan, mennyei buzgalommal ugrottak a tûzbe. A hóhérok pedig sok mást megkötöztek, és hajókról a tenger mélyébe dobták õket. (És azoknak a testét, akikek nagyra becsültek) Az urak pedig a palota szolgáit, akiknek rendes temetés jutott, kiásták a földbõl, és a tengerbe vetették, mert attõl féltek, hogy valaki istennek véli és imádja õket a sírjukban.

Azokat ismerjük, akik feltûnõek voltak Palesztinában, és azokat is, akik Tírusban voltak, Fõníciában. A szemtanúk közül kit nem ejtett bámulatba a számtalan korbácsütés, és az azokat viselõ, a vallás valóban csodálatos atlétái állhatatossága; vagy a korbácsolás utáni küzdelmük a vérszomjas vadállatokkkal, amint párducok, medvék és vassal és tûzzel ösztökélt bikák elé dobták õket; és e nemes emberek bámulatos kitartása a mindenféle vadállat elõtt?

Mi magunk is jelen voltunk amikor ezek történtek, és leírtuk a vértanúságot szenvedett Megváltónk Jézus Krisztus isteni hatalmát, ami jelen volt és nagyszerûen megmutatkozott a mártírokban. Az emberevõ állatok sok ideig nem merték megérinteni, vagy közel menni az Isten embereihez, hanem az õket kívülrõl ösztökélõkre támadtak. Egyáltalán nem érintették meg a szent atlétákat, amint egyedül, meztelenül álttak, és mivel erre kaptak parancsot, kezeikkel maguk felé hívták õket. De mindig visszatartotta õket egy isteni erõ mikor meg akarták rohanni õket, és így az állatok mindig visszavonultak. Ez sokáig így tartott, a nézõknek nem kis meglepetést okozva. Amikor az elsõ vadállat nem csinált semmit, egy másodiakat és harmadikat és szabadon engedtek ugyanazon mártír ellen. Az ember csak csodálta ezen szentek legyõzhetetlen határozottságát, és a fiatalabbak kitartását és megingathatatlan állhatatosságát. Látni lehetett egy kevesebb mint húsz éves fiatalt, aki megkötözetlenül állt, kezeit egy kereszt alakba téve, ijedtség és reszketés nélkül, amint komoly imába mélyedt Istennel, és egyáltalán nem hátrált arról a helyrõl, ahol állt, miközben medvék és párducok, halált lehelve rá majdnem megérintették a testét. És ezeknek a szája mégis vissza volt tartva, nem tudom minként, egy megérthetetlen, isteni erõ által, és ezek visszafutottak helyükre. Ilyen ember volt õ.

És másokat is voltak, öten, akiket egy vad bika elé dobtak. De a bika a kívülrõl közelítõket dobta fel szarvaival a levegõbe, és testüket félholtra marcangolta; de mikor dühösen, fenyegetõen az egyedül álló mártírokra rohant, nem tudta megközelíteni õket. Bár dobbantott a lábaival, minden irányba lökött a szarvaival, és az égetõ vasak miatt dühösen és fenyegetve fújtatott, mégis visszatartotta az isteni gondviselés. Mivel egyáltalán nem bántotta õket, más vadállatokat is szabadon engedtek ellenük. Végül mind e sok különféle támadás után karddal végezték ki õket; és temetés helyett a tenger hullámai közé vetették õket.

Lehetetlen lenne leírni a thébai mártírok által elszenvedett bántalmazásokat és kínzásokat. Az egész testüket horgok helyett kagylókkal kaparták, míg meg nem haltak. Nõket emeltek fel a levegõbe az egyik lábnál fogva gépekkel, meztelen testtel, és minden nézõ elõtt mutatták õket e leggyalázatosabb, kegyetlenebb és embertelen látnivalóként. Mások fák törzséhez és ágaihoz kötözve haltak meg. Mert a legkeményebb ágakat gépekkel összehúzták, a mártírok végtagjait hozzákötözték, majd hagyták hogy az ágak felvegyék eredeti alakjukat, ezzel egybõl széttépve azok végtagjait, akik számára ezt kitervelték. Ezeket nem néhány napig vagy rövid ideig, hanem sok évig csinálták. Néha több mint tizet, néha körülbelül huszat gyilkoltak meg. Máskor egy nap alatt nem kevesebb mint harmincat, majd hatvanat, késõbb száz embert, fiatal gyerekekkel és nõkkel, gyilkoltak meg, különféle, változatos kínzásokkal.

Mi magunk a helyszínen voltunk, és láttunk egy-egy napon alatt tömegeket, némelyiküket lefejezték, másokat tûzzel kínoztak; annyira, hogy a gyilkos kardok elkoptak és el is törtek, és maguk a hóhérok is elfáradtak és egymást váltották. És láttuk az Isten Krisztusában hívõk csodálatos lelkesedését, valóban isteni erejét és buzgalmát. Mert amint az elsõt elítélték, egymás után futottak a törvényszék elé, és bevallották, hogy keresztények. Közömbösen nézték a borzalmas dolgokat és változatos kínzásokat, merészen és tántoríthatatlanul vallották be a világmindenség Istenében való hitüket. És a végsõ halálítéletet is örömmel, nevetéssel és jókedvvel fogadták, himnuszokat és hálaadást énekelve a világ Istenének a legutolsó leheletükig.

"A velünk levõ áldott mártírok, akik elõtt állt minden példa és nemes megnyilvánulás ami a Szentírásban van, habozás nélkül a lelki szemüket a mindenség Istene fele fordították, szellemileg felkészülve a vallás miatti halálra, határozottan ragaszkodtak elhívásukhoz. Mert megértették, hogy Jézus Krisztus mi értünk lett ember, hogy minden bûnnek véget vetve módot adjon nekünk az örök élet elnyerésére. Mert 'nem tartotta kiváltságnak, hogy Istennel egyenrangú, hanem kiürítette (??) magát, szolgaként jelenve meg, embernek találtaték, és a halálig megalázkodott, még a kereszten való halálig is' ('he counted it not a prize to be on an equality with God, but emptied himself taking the form of a servant; and being found in fashion as a man, he humbled himself unto death, even the death of the cross.'). Annak okáért a nagyobb ajándékok elnyeréséig is kitartva a Krisztusért vértanúságot szenvedõ mártírok mindenféle megpróbáltatást és kínzásokat kiálltak; némelyek nem is egyszer, hanem második alkalommal is. Bár az õrök egymással vetekedve fenyegették õket, nem csak szavakkal, hanem cselekedetekkel is, nem adták fel az elhatározásukat, mert 'a tökéletes szeretet elûzi a félelmet.' ('perfect love casteth out fear.')”

"Milyen szavakkal lehetne leírni a kínzások alatti bátorságukat és férfiasságukat? Mivel meg volt engedve mindenkinek, hogy szabadon bántalmazzák õket, néhányan bunkókkal verték õket, mások botokkal, korbáccsal, szíjjal vagy kötéllel. Változatos volt az erõszakoskodások elõadása, nagy gonoszságról téve tanúságot. Néhányukat hátrakötözött kézzel a nyújtódeszkákon voltak, és mindegyik végtagjukat más-más gép nyújtotta. Majd a kínzók parancsra megszaggatták nem csak az oldalukat, mint a gyilkosoknak szokták, hanem hasukat, térdeiket és arcukat is. Másokat felemeltek, és egy kézrõl lógattak, és így a legborzasztóbbat szenvedték el: az izületeik és végtagjaik kinyújtását. Még másokat oszlopok közé szorítottak, úgy, hogy nem a lábukon álltak, hanem a testük súlya húzta lefelé õket, és így a bilincseik szorosra húzódtak.

És mindezt nem csak akkor kellett eltûrniük, mikor a kormányzó velük beszélt vagy szórakozott, hanem egész nap. Mert hátrahagyott tiszteket az elõbbieknél, mikor másokat látogatott meg, hogy vigyázzanak rájuk és nézzék meg hogy valamelyikük nem-e törik meg a kínzások alatt. Azt is parancsolta, hogy kegyelem nélkül tegyék õket bilincsekbe, és mikor már az utolsó leheletüknél voltak, a földre dobva õket, úgy húzzák el. Mert azt mondta, hogy egyáltalán ne legyenek figyelemmel irántunk, hanem úgy gondolkozzanak és cselekedjenek, mintha nem is léteznénk, az ellenségeink így találták ki a korbácsok után ezt a második kínzást is.”

Befejezés

Újra eszkatológia – vígasztalás
Eljön a felhőkön – 1 Thessz.4.13-18
Dán 7,13; Zak 12,10 beteljesedése – próféciák
ISTEN NEM FELEJTETTE EL AZ ÍGÉRETEKET, AMIKET A MÚLTBAN TETT!

Akkor már mindenki siratni fogja – még az Isten ellenségei is!
Előbb utóbb kiderül az igazság – most jó, ha emellett tesszük le voksunkat, amikor még ez rejtve van a föld minden nemzettsége előtt!
Ma még el tudnak rejtőzni a népek – de egyszer ezt már tehetik meg!
Fontos jánosi gondolat – Jn.3.19-21!
Jobb most ebben a világban szenvedni az igazságért, mint hazugságban élni biztonságos körülmények között!

A koptó – siratja - annak az aktusnak a kifejezése, amikor az ember fájdalmában vagy bûnbánatában a mellét veri.

Ma úgy néz ki – a sötétség a győztes, a Sátán erősebb, a hit vereséget szenvedett
De egyszer kiderül az igazság – Isten a győztes, Övé a hatalom!
Örökkön  örökké – tous aiónas tón aióvón – korról korra!?