Elizeus elhívása

"15Ekkor azt mondta neki az ÚR: Menj, kelj ismét útra a pusztán át, Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává. 16Azután Jéhút, Nimsi fiát kend fel Izráel királyává; Elizeust, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává a magad helyébe! 17És aki majd megmenekül Hazáél kardjától, azt Jéhú öli meg, és aki megmenekül Jéhú kardjától, azt Elizeus öli meg. 18De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg a Baal előtt, és minden szájat, amely nem csókolta meg azt. 19Amikor elment onnan, rátalált Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántott. Tizenkét iga ökör volt előtte, ő maga a tizenkettediknél volt. Amikor Illés elment mellette, rádobta a palástját. 20Akkor ő otthagyta az ökröket, Illés után futott, és ezt mondta: Hadd csókoljam meg apámat és anyámat, azután követlek! Ő azt felelte: Menj, de térj vissza, mert valamit tettem veled. 21Elizeus otthagyta őt, de aztán vette az egyik pár ökröt, levágta, és az ökrök szerszámánál megfőzte a húst, odaadta a népnek, és ettek. Ő pedig elindult, követte Illést, és szolgálatába állt." (1Királyok 19,15-21)

Szorgalmas emberhez érkezett Illés égi követségben. Nem egy dús fa árnyékában pihent, hanem ő is munkálkodott éppoly szorgosan, mint a szolgák, pedig úgy gondoljuk, hogy megengedhette volna magának, ha már tizenkét pár ökör szántotta földjét... A mai birtokosok közül kevesen tesznek így. Az utolsó pár ökörrel szántott, ami azt is jelentette, hogy az előtte valóknak igyekezniük kellett.
Néha nehéz munkára szoktatni embereket. Studd Károly misszionárius éneket is írt és tanított a bennszülötteknek, akik megtértek, de a munka nem fogott rajtuk. Egész napon át a kicsiny házikójuk tetején időztek, és énekelték is az éneket: "dolgozunk, háztetőre nem ülünk..." Mégsem dolgoztak, csak énekelték az éneket. Nem való prófétának az, akinek nem sikerült "máshová bejutni". Bárcsak ne fognánk mellé a tanítványnevelésben! Nekem már mondtak ilyet: "ezt rajtad fogják kiporolni..." A szülőktől való elköszönést nem jegyzi le az ige, hogy hogyan zajlott le, de leírja, hogy feláldozta az ökröket. Ez jelentheti a múltunkkal való teljes szakítást, hiszen nem követhette Illés prófétát az ökrökkel együtt. A tanítványság kicsiny dolgokban kezdődik: követés. De ez azt jelenti, hogy mindig ott van mestere nyomában, vagy mellette, és vállalja a kicsiny szolgálatokat is. Nem volt lealacsonyító a számára, amikor azt mondták: "jön Elizeus, aki vizet szokott tölteni Illés kezeire". /TJ/