Merényi Zoltán honlapja
   
 
   
       
   
 
 
Szórakozásról

Mottó: Szeresd az Istent és tégy, amit akarsz (Augusztinus)

 

Egy-két generációval előttünk lévő keresztények életében nem merült fel a kérdés, hogy lehet-e szórakozni.

A szórakozás egyérleműen a bűn kategóriájába esett.

Hogy ez jó volt-e vagy sem gondoljátok végig!

Ma változó kor, változó kultúra, ezért újra kell fogalmazni keresztény válaszainkat.

 

Kérdések:

  • Mit értünk szórakozás alatt?
  • Egy hívő fiatal hogyan szórakozhat?
  • Hol vannak a határok?

 

I. Mit ért a világ a szórakozás alatt?

Ezt fel is teheted kérdésnek a jelenlevőknek!

 

- Amikor minden lehetséges

Amikor olyan dolgokat tehetek, amit máskor nem tehetek meg.

 

Életünk során folyamatos stresszben élünk. Szerepeket játszunk az iskolában, a munkahelyen, a társadalom különböző színterein. Egy csomó feszültség felhalmozódik az emberben, amit szeretne levezetni. A levezetés eszköze pedig a szórakozás.

 

- Kikapcsolódom

Ez a magyar kifejezés nagyon jól kifejezi a szórakozás egyik motívációját. Az ember szeretné „felfüggeszteni” létét egy rövid időre. Meg akar feledkezni önmagáról, gondjairól, munkájáról…

Hogy ez a feledés minnél jobban menjen szükséges hozzá segédeszköz: alkohol, drog…

 

- Kapcsolatokat teremtek és ápolok

A diszkóban, egyéb szórakozóhelyeken, mint ahogy az első pontban említettünk sok szabály fel van függesztve, így a társadalmi kapcsolatok terén is. Ezeken a helyeken szabad az ismerkedés. Mindenki „szabad préda”, potenciális partner. Az ismerkedés, a figyelemfelhívás „ajzószerei”, az erős sminkek, illatok, kihívó ruházkodás… - a cél kimondva, vagy kimondatlanul, a szex.

A szórakozóhelyeken gyakran alakulnak ki „egyestés kapcsolatok”. Lehet, hogy valaki nem ezzel a céllal megy el világi szórakozóhelyre, de akik ottvannak, sokan igen, így azok sincsenek „biztonságban”, akik más miatt mentek el.

Alighanem ez a legjelentősebb motíváció a szórakozásban.

 

- Csak jól akarom érezni magam

Mindegy, hogy milyen úton, de szeretnék kizökkenni az unalmas életritmusból.

 

2. Mit ad a szórakozás a fiataloknak?

Amit keresnek általában megtalálják.

Következményei:

buli-függőség (a buli világa menekülés lesz) Egész héten arról gondolkodom, mi lesz hétvégén az újabb bulin…

Lazuló erkölcsök (paráznaság, káromkodás…)

Kiégés (ezt a saját életemben tapasztaltam: egy idő után semmi új nincs egy buliban, lehengoló tud lenniL

 

3. A Biblia alapján mi az, amivel nem érthetünk egyet a világiak szórakozásában?

 

Nem egy buliban kell nekem örömet keresnem, nem elégítheti ki lelki szükségemet egy diszkó, egy házi buli. Olvassátok el a 16. Zsoltárt! Mit jelentenek azok a gondolatok, hogy „Rajtad kívül nincs, ami jó nekem” vagy az hogy „teljes öröm van Tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon”?

A szórakozás eltemeti, elleplezi a problémákat, de meg nem oldja. Minden részegség után jön egy másnaposság, amikor újra szembe kell néznem saját magammal, életemmel…

A laza kapcsolatokról a Biblia egyértelműen azt mondja, hogy bűn: 1Kor 6,12-19. Még akkor is, ha csak gondolatban játszik vele az ember.

 

Olvassátok el a Jer 2,13-at (egyik kedvenc igém!)

A szórakozás ilyen repedezett falú víztartó (az eredeti szövegben: „pöcegtödör”), amiből akarnak inni a fiatalok. Pedig van az „élő vizek forrása”, ahol Isten valóban enyhíteni tudja lelkünk szomjúságát!

 

Sok hívő, aki állandóan bulizik, nem igazán találta meg ezt a forrást, mert szomjas maradt a lelke!

 

II. A hívők szórakozása

 

Azt gondolom az aranyszabály itt is érvényes: 1Kor 6,12.

Mivel életünk legfontosabb célja, hogy Istennek tetszó életet éljünk, ezért fel kell tennünk a kérdést, hogy egy bizonyos cselekedet (még akkor is, ha az kellemes) közelebb visz-e Jézushoz, vagy eltávolít tőle. Mindaz, ami engem eltávolít Krisztustól, az rossz!!!

1Kor 3,10-17.

Jézus Krisztus az alap – fontos mit építünk rá, életszentség kérdése

Mi lehet értékes dolog az életben? Mi értéktelen? (Jön majd a tűz) Nem az a kérdés, tehát hogy mit lehet csinálni, hanem, hogy közelebb visz-e a célodhoz

 

Tényleg van időnk szórakozni, mikor sokszor arra sem tudunk időt szakítani, hogy imádkozzunk, hogy Igét olvassunk?

 

Olvassátok el az Ef 5,15-17-et! „Jól vigyázzatok hogyan éltek” – tehát ne felelőtlenül. Használjuk ki az időt, s ne felesleges dolgokra fecséreljük életünket.

 

Vizsgáljátok meg és beszélgessetek a következő kérdésekről!

Valószínű egyértelmű válasz sok kérdésben nincs.

 

Jó-e, ha egy hívő fiatal hitetlen barátokkal megy szórakozni?

(segítség: 1Kor 15,33: Nem mindegy milyen emberekkel veszed körbe magadat. Nem idegenedhetsz el a világtól, de neked nem ott kell keresned az örömödet. Nagy baj, ha már ilyen tüzeknél melegedik a hívő, olyan ez, mint amikor Péter nagypénteken leült egy közös tűz mellé a Jézust elfogó, Jézust káromló néppel Lk 22,55!!!) Én úgy látom, ebben a kérdésben jó, ha határozottak vagyunk. Sok hívő fiatal bukott el ilyen módon és távolodott el Istentől.

 

Jó-e ha hívő fiatal moziba jár?

De az én válaszomat úgyis tudod, mivel nagy filmrajongó vagyokJ De ti beszéljetek róla)

 

Jó-e ha a hívő fiatal szórakozóhelyen keresi társát?

(Nem hívők között határozott nem a válasz – azt gondolom ezt határozottan kijelenthetem. A hívők társkeresését valóban érdemes lenne átgondolni. Nincs lehetőség, vagy kevés a lehetőség az ismerkedésre. Én személy szerint el tudnék képzelni hívők számára valamilyen szórakozási lehetőséget)

 

Jó-e, ha a hívő fiatal táncol, mondjuk társas táncot?

(ez már szerintem vitatottabb kérdés. Én személy szerint régen sokat táncoltam, nem láttam semmi rosszat benne. Nem mindegy itt sem, hogy kivel, meg hogy hol. – egyenlőre nincs is olyan hely, ahol nagyon ajánlatos lenne.)

 

Szabad-e egy hívőnek alkoholt innia, hogy jól érezze magát?

(Ef.5.18 – a részegség eltávolít Istentől. Igazi öröm a Szentlélekkel való beteljesedésből fakad, amit épp megakadályoz a részegség. De mértékkel bizonyára lehet – erről beszéljetek)

 

Jó-e hívő fiatalnak világi zenét hallgatnia?

(Én nem nagyon szoktam, meg nem is rajongok értük, de mértékkel nem hiszem, hogy nagy gond, de beszéljetek róla, mi a tapasztalatuk!)

 

Más kérdéseket is kitalálhatsz, vagy ők is felvethetnek.

 

Ezek után van-e létjogosultsága keresztény szórakozásról beszélni? Úgy gondolom, hogy van! De nem azokkal a motívációkkal, mint a világban.

Szükséges is. A szórakozás, az együtt töltött idő jó közösségteremtő. Egy gyülekezetnek, egy ifjúságnak pedig alapja a közösség, a kapcoslatok, amik egy kötött istentiszteleti alkalmon nem kimondottan tudnak épülni.

 

Bef.: a témával kapcsolatos klasszikus igét olvassátok fel: Préd 11,9-12.2.

 

Isten azt akarja, hogy jókedvűek, vidámak legyünk, de annak tudatában, hogy tudjuk, mi a célunk, hogy Kihez tartozunk, hogy életünknek célja, küldetése van. Úgy éld le a fiatalságodat, hogy mikor visszatekintesz rá, ne kelljen szégyenkezned…

 

Még egy ige elgondolkodtatóul (ez nem olyan ismert, egy kicsit nehéz is megtalálni J: Ám 6,3-7.

 

Izraelnek itt a felelőtlen életszemlélete a bűn: szórakoznak, buliznak, csak magukra gondolnak: érezzem jól magam, s közben elfeledkeznek Urukról, Istenükről.

Elefántcsont ágyakon heverésznek, hárfakísérettel danolásznak (diszkó), kelyhekből isszák a bort… - ma is a szórakozás kellékei!

 

Beszéljetek az igéről!

 

 

Szűcs Sanyi cikke a témáról

 

Hova mehetünk … hova nem?

            Mit szabad … és mit nem?

                        Meddig mehetünk el …?

                                   Mindent szabad nékem …?!

                                               Hogyan szórakozzunk … és kivel?

 

Kikapcsolódás --Bekapcsolódás

 

Lehet, hogy naponta, hétvégéken, de alkalomról alkalomra egészen biztosan feltesszük ezeket a kérdéseket, hol magunknak, hol egymásnak, néha esetleg lelkipásztornak is. A válasz pedig vagy hallgatag (háát, nem tudom …) – vagy túl hangos (hogy képzeled …?!). Ha vannak kérdések, amikről kevés tanítás hangzik, akkor azt hiszem, ez azok közé tartozik. Mit tanít tehát a Biblia, hogyan szórakozzon, hogyan kapcsolódjon ki a hívő fiatal.

 

                                                                                                                                                         Vajon rájössz-e, mi a különbség a kép két szereplője között? A gyermek, amikor játszik, azt teszi, ami a dolga. A gyermeknek a játék az életeleme: játszik – hiszen ezért gyermek. A felnőttnek viszont a játék egészen mást jelent, mint a gyermeknek. Neki már nem az a dolga, hogy játszon, neki van célja, feladata, kötelessége, munkája – neki a játék valami plussz, ami az életének alapjain túl van.

 

A játék, a szórakozás a felnőtt számára tehát kikapcsolódás. És rögtön az elején ez azt feltételezi, hogy van honnan kikapcsolódni. Ha tudni szeretnéd, hogy hogyan lehet jól, építő módon, ha tetszik, biblikusan kikapcsolódni – akkor előbb meg kell találnod azt a jó, biblikus helyet, ahonnan ki tudsz kapcsolódni. Mert a helyes kikapcsolódás legelső feltétele az, hogy tudd, mi a feladatod, mi a rád bízott küldetésed, kik a rád bízottak, tudd, hogy mit kell tenned és kivé kell lenned.

A Zsidókhoz írt levélben írja az apostol: „… ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek” – de nem vagytok. Ez azt jelenti: nem vagytok a helyeteken. Nem a dolgotokat teszitek. Nem lettetek azzá, akivé Isten rendelt benneteket. És ha az életetek alapja hibádzik, akkor hogyan lehetne jó, áldott az, ami erre az alapra épülne rá?

A kikapcsolódás talán legkifejezőbb illusztrációja az, amikor egy benzinkúthoz állsz az autóddal, hogy feltankolj az útra. Senki nem kirándul a benzinkúthoz – mert az sohasem célja az utazásnak. Csupán eszköz, hogy célba érj. Ismered a célhoz elvezető utat, és amikor szükséged van rá – mert szükséged lesz rá – akkor „kikapcsolódsz” az útról a benzinkúthoz, föltankolsz – és azután „visszakapcsolódsz” az eredeti útra, hogy biztosan célba is érj oda, ahová elindultál.

„Az apostolok visszetértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” (Mk 6:30-31) Az apostoloknak az volt az Istentől rájuk bízott küldetésük, hogy tanítsanak és cselekedjenek Istenük nevében. Ez volt az az út, amiből kikapcsolódtak pihenni. De nem maradtak azon a lakatlan helyen, az nem vált céllá, hanem felkészítette, feltöltötte őket arra, hogy tovább haladhassanak ebben a szolgálatban. Amit tehát meg kell tanulnunk a kikapcsolódással kapcsolatban, hogy az sohasem öncélú – mindig az a célja, hogy feltöltekezve vissza tudjunk kapcsolódni az eredeti útunkra, hogy azt még jobban, hatásosabban, áldásosabban tudjuk tenni.

 

És itt kezdődnek a problémák … Mikor válik károssá ez a kikapcsolódás?

Amikor öncélúvá válik. „Azért dolgozom, hogy hétvégén legyen miből szórakozni …” – pedig azért kellene kikapcsolódni, hogy jobban tudjak dolgozni, hogy megerősödjek abban, ami rám bízatott. Amikor a benzinkút válik fontosabbá, mint a cél, ahová elindultam. Amikor a tankolásban lelem meg az örömömet, és nem abba, hogy eljutok a célomhoz, mondjuk a tengerpartra nyaralni. Amikor a kikapcsolódás, ez a „tankolás” nem feltölt, hanem megüresít, kimerít. Nem azért megyünk a benzinkútra, hogy a maradék üzemanyaggal megöntözzük a szépen gondozott pázsitot. Mégis hányszor szórakozunk úgy, hogy azután testileg-lelkileg kimerülve alig tudjuk folytatni az utunkat, mert fáradtabbak, szeretetlenebbek, figyelmetlenebbek vagyunk, mint amikor belekezdtünk a „tankolásba” – ráadásul sokszor még a békességünk is elvész, csak a lelkiismeretfurdalás marad. Vajon mire jó ez, mennyivel lettünk többek, amikor visszakanyarodik az életünk a rendes kerékvágásba attól, mint amikor kikanyarodott onnan?

 

Milyen a helyes szórakozás, a keresztyéni kikapcsolódás?

Olyan, ami feltölt – hiszen ez lenne a célja. Hogy könnyebb legyen az út, gyorsabban haladjunk és biztosabban célba jussunk, mint az útról való kikapcsolódás előtt. Olyan, ami ártatlan: nem árt sem önmagának, sem másnak, sem az Istennel való kapcsolatnak. Olyan, ami épít: nyugalmat ad, ismeretet ad, kitartást ad, társakat ad, örömöt ad és az Istennel való mélyebb közösséget munkálja.

 

Két gondolat maradt a végére: az egyik az, hogy a Sátán is kínálja a maga szórakoztató programjait.

Kínálja a vizezett, hamis, fertőzőtt, szőkített benzint. És lehet, hogy ezeket a töltőállomásokat könnyebb megtalálni, olcsóbb az üzemanyag, vonzóbb a kiszolgálás – de mit ér, ha néhány kilométer után elkezd füstölni az autó, leég vagy kiég a motor és lefullad a lelkiélet.

A másik egy lelkipásztor bizonyságtétele: gyermekkorában volt egy bátyja, aki kapott egy diavetítőt. Néhány év múlva azonban meghalt. És amikor nyolc éves korában a kisöccs megkapta a vetítőt, eszébe jutott, hogy neki azért lehet játéka, mert az, akié volt eredetileg meghalt. Gyönge a kép arra, hogy visszaadja azt, ami a Golgotán történt – de Jézus Krisztus ott meghalt azért is, hogy mi tudjunk örülni, felszabadultan és Isten dicsőítve kikapcsolódni a hétköznapokból, feltöltődni és ezt arra használni, hogy Isten országa épüljön általunk.

 

 

Közbenjáró imádság
 
Megtérés
 
„A legkiválóbb út”
 
Függőségek - drogok
 
Szentek legyetek! 1Pét 1,13-25
 
Engedelmeskedjetek! 1Pét 2,13-22
 
Növekedjetek! 1Pét 2,1-12
 
Istenre Figyeljetek! 1Pét 4,1-19
 
Szórakozásról
 
Hogyan maradhat meg a tűz az életünkben?
 
Isten családja
 
Jövőkép
 
Szelídség
 
Szentek legyetek power pointos
 
Cool Church
 
Példaképeink: Ábrahám
 
Az légy, aki vagy!
 
Mit jelent baptistának lenni?
 
Amnón és Támár
 
Gyógyító eső
 
Halál utáni élet
Szavazógép
Szerinted mi vár lelki értelemben Magyarországra?
    Ébredés lesz
    Stagnálás lesz
    Tovább sorvadnak a gyülekezetek
    Az emberek teljesen elfordulnak Istentől
    Más isteneket fognak követni az emberek
 
 
     
   
         
   
Oldaltérkép | Email | Kedvencek közé | Kezdőoldal powered by SiteSet