Merényi Zoltán honlapja
   
 
   
       
   
 
 
Cool Church

A FIATALOKNAK VALÓ GYÜLEKEZET

Írta: Rick Lawrance

 

Forrás: Pásztorbot

 

Olvassátok el az alábbi cikket és beszélgessetek a következő kérdésekről:

 

  • Ti milyen gyülekezetben éreznétek jól magatokat?
  • Jelenlegi gyülekezetetekben hogyan valósul ez meg?
  • Figyelembe veszi a gyülekezet ezeket a szempontokat?
  • Fontos, hogy a gyülekezetben jól érezzük magunkat?
  • Mennyire kell a gyülekezeteknek figyelembe vennie a szükségeket?
  • Mi a különbség a szükség és az igény között?
  • Milyen akadályai vannak annak, hogy olyan gyülekezetek legyenek, ahol jól érzik magukat a fiatalok?

A cikk:

 

Több mint 10.000 keresztény tizenévest kérdeztünk meg arról, hogy mi köti õket a gyülekezethez, s elég egyértelmûek voltak a válaszaik arról, hogy mi számít - és mi nem.

 

Körülbelül nyolc évvel ezelõtt megkértem az USA különbözõ részeibõl tíz keresztény ifivezetõ diákot, hogy a nap során írják le körültekintõen a gondolataikat, szavaikat és élményeiket – mindegyikük ugyanazon a napon. A pásztorokat kértem meg, hogy ajánljanak belevaló, elkötelezett fiatalokat. Ezután felhívtam õket, s elmondtam, hogy mit szeretnék: egy õszinte, pontos, felsorolásmentes beszámolót mind a belsõ, mind a külsõ világukról. Mindegyiküknek 50 dollárt adtam. A megjelölt napon a tizenévesek kitöltötték a naplót, amit küldtem nekik, majd visszaküldték nekem. Úgy bontottam ki õket, mintha karácsonyi ajándékok lennének.

 

Meglepõdtem a beszámolók részletességén, terjedelmén és õszinteségén. Viszont azon is meglepõdtem, hogy egyikük sem említett olyat, hogy a Krisztussal való kapcsolata befolyásolta volna a mindennapi beszélgetéseit, gondolatait vagy cselekedeteit. Sõt azok a dolgok, amikrõl ezek a fiatalok a mindennapi életüket tekintve beszéltek, soha nem kapcsolódtak a gyülekezeti elfoglaltságaikhoz. Úgy tûnik, a valós élet és az Istenben való hitük kölcsönösen el vannak határolva egymástól.

 

A kiadónál a munkatársaink számos más felmérést dolgoztak ki arra, hogy kiderítsék, hogy a keresztény fiatalok érzik-e azt, hogy önmagukat adhatják a gyülekezetben. Az egybehangzó válasz: nem. Ez megmagyarázza azt, hogy a keresztény fiatalok miért érzik természetesnek, ha a gyülekezeten kívül világi módon cselekszenek, gondolkodnak és beszélnek, miközben teszik a dolgukat a gyülekezetben. Ez egy meglehetõsen pragmatikus megközelítése az életnek. A pragmatizmus egyszerûen azt jelenti, hogy minden szituációban úgy viselkedünk, ahogy ott elvárják, ami ott „menõ”. Ha a gyülekezet felmond egy ifivezetõnek, aki egy evangéliummal átszõtt beszélgetés indításaképp egy népszerû klippbõl mutat be részletet, miért gondolnák azt a fiatalok, hogy a gyülekezet megfelelõ hely arra, hogy olyan dolgokról beszélgessenek, amit a mindennapokban megtapasztalnak? Ki tanította meg nekik, hogy olyan stratégiákat alkalmazzanak, ami „menõ”? Nos, mi voltunk azok.

 

Mi a döntõ tényezõ a fiatalok gyülekezet iránti elkötelezettségében?

 

Az egynapos beszámolók és azt követõ kutatások eredményei miatt összeszorult a szívem. Azt a megállapítást tudnám leszûrni, hogy ezek a fiatalok szerették volna, hogy a gyülekezet valós hely legyen számukra, de feladták a reményt. Ez az, ami még ma is elszomorít. Ezért kértünk meg több mint 10.000 keresztény tizenévest tavaly a nyári táborunkban, hogy töltsék ki a „Fiataloknak való gyülekezet” kérdõívünket. Tíz tényezõ fontosságát kellett mérlegelniük, hogy azok mennyire befolyásolják a gyülekezet iránti elkötelezettségüket. Ezt kérdeztük tõlük: „Ha gyülekezetet választanál, mennyire lennének fontosak az alábbiak?” A tényezõk és a kapott százalékok az alábbiak voltak:

 

1.     Barátságos légkör, ahol önmagad lehetsz: 73%

2.     Tartalmas kapcsolatok a fiatalokkal: 70%

3.     Olyan lelkész, aki megérti és szereti a tizenéveseket: 59%

4.     Érdekes prédikációk, amik fontos kérdésekkel foglalkoznak: 53%

5.     Lelki növekedés megtapasztalása: 51%

6.     Szórakoztató, vidám programok: 51%

7.     Jó zene és dicsõítés: 50%

8.     Tartalmas kapcsolatok a felnõttekkel: 36%

9.     Több lehetõség a vezetésre, tanításra és szolgálatra: 36%

10.   Dinamikus, magas színvonalú, szórakoztató szolgálatok: 21%

 

Szerintem az, amit a fiatalok mondani szeretnének, az a kérdõív elején és végén van: „olyan környezet, ahol önmagam lehetek” és „szórakoztató szolgálatok”. Az igazság az, hogy a fiatalok bárhol, bármikor tudnak szórakozni – de nem adhatják önmagukat bárhol, bármikor. Az elsõ válaszra szeretném a hangsúlyt fektetni, hiszen a megkérdezett fiatalok majdnem háromnegyede „nagyon fontos”-nak gondolta.

 

A fiatalok csak ki szeretnének tûnni

 

Ahhoz, hogy megértsük, hogy a fiatalok miért keresnek olyan elszántan helyeket, ahol önmagukat adhatják – ahol tartalmas kapcsolataik lehetnek – ahhoz meg kell vizsgálnunk azt a környezetet, amiben a mindennapjaikat élik. Miért szeretne annyira sok fiatal ismert és szeretett lenni? A tapasztalat azt mutatja, hogy olyan világban élnek, ahol gyakoriak a be nem tartott ígéretek és a komoly lelki sérülések. Ennek bebizonyításához nem kell messzire mennünk, nézzük csak meg az iskolai lövöldözések sorozatát. Mi a közös az elkövetõkben? Mindannyiukat könyörtelenül gyötörték és csúfolták, s majdnem mindegyiküknek rossz kapcsolata volt a számukra fontos felnõttekkel. A 14 éves pennsylvaniai lánynak, aki egy katolikus iskola kávézójában lelõtt egy népszerû pompomlányt, és azzal fenyegetõzött, hogy magát is lelövi, Krisztusról és Martin Luther King Jr-ról voltak poszterek a falán. De az ügyvéde, George Lepley elmondása szerint a társai gyötörték, csúfolták és kövekkel dobálták.

 

A California állambeli Santeebõl származó 15 éves Andy Williams, akit két ember meggyilkolásával, s tizenháromnak a megsebesítésével vádoltak, teljesen egyedül jelent meg az elsõ bírósági tárgyalásán. Az elvált szülei azt nyilatkozták, hogy nem tudnának a nyilvánosság elé állni. Jessica Reaves, a Time magazin riportere így ír errõl: „Mikor megjelent a tárgyaláson, teljesen egyedül volt. Sem a South Carolinabeli édesanyja, sem az édesapja nem jött el a meghallgatásra. Egyértelmû, hogy ennek a fiatalnak a család nevû védõháló nélkül kell boldogulnia.”

 

Ami egyértelmûen kiderült az iskolai lövöldözések kezdetén, az az, hogy több millió dühös, magára maradt fiatal él a környezetünkben, de szerencsére csak kis részük folyamodott ilyen extrém eszközökhöz, hogy kifejezze a dühét. Rengeteg észre nem vett, magányos tizenéves érzi úgy, hogy számára a világ tölcsérként szûkül össze, aminek nincsen alja. Csak figyelj oda az ország vezetõ rock, hip-hop és pop számaira, s bepillantást nyerhetsz abba az érzelemvilágba, amit ezek a számok a tizenévesek helyett mondanak el.

 

Mindezek után mi lehet a megfelelõbb a legtöbb fiatal számára, mint a „barátságos légkör, ahol önmagad lehetsz”? És hogyan érjük el azokat a fiatalokat, akiknek ilyen igényeik vannak? És hogy érjük el, hogy a gyülekezet olyan hely legyen, ahol nem érhetik õket csalódások, s ahova valós önmagukat hozhatják? Hogy úgy keressük õket, mint ahogy Jézus mondta, hogy az Atya keres minket.

 

Gondoljunk a Lukács 15-re: az elveszett bárány, az elveszett drahma, és az elveszett, tékozló fiú történetére! Mindhárom esetben a történet a keresett dolog egyedülállóságára és különlegességére mutat rá. Mindegyik történetbõl azt érezhetjük, hogy Isten elszántan érdeklõdik az életünk részletei iránt, s szinte a végletekig elmegy, hogy elérje az egyéneket.

Úgy gondolom, nekünk is ezt kellene tennünk a fiatalokkal.

 

A kitartó jelenlét ereje

 

A Suttogó címû filmben Robert Redford játssza Tom Booker cowboy szerepét, aki arról híres, hogy tudja kezelni a problémás lovakat. Nem egy lópszichológus, csak jól látja õket, s így hozzá tud férni azokhoz a fájdalmas helyekhez, amik a pusztító magatartást eredményezik. A film fõ jelenetében Tom megpróbál dûlõre jutni egy Pilgrim nevû lóval, aki súlyosan megsebesült, mikor egy teherautó nekiütközött.

A balesetben majdnem meghal Pilgrim tulajdonosa és lovasa, a 14 éves Grace is. Le kell amputálni a lábát, s a baleset óta depressziós. Pilgrimnek is súlyos sebei vannak, s érzelmileg instabil. Az állatorvosok mind azt tanácsolják Annienek, Grace anyjának, hogy altassák el a lovat, de Annie visszautasítja. Pilgrim élet s halál között él tovább: túlságosan fél, sérült és vad ahhoz, hogy lovagolni lehessen rajta, de nem annyira sérült, hogy ne tudna enni, aludni és … létezni. Annie felteszi a lovat egy trailerre, s elmennek Grace-szel Montanaba, hogy meggyõzzék Tomot, hogy foglalkozzon Pilgrimmel.

Mikor Tom elfogadja Annie kérését, megkísérli azt, amit mások nem tudtak megtenni: hozzáférni Pilgrim védelmi mechanizmusához, lecsendesíteni a félelmeit, s meggyógyítani a sebeit. Nem sokkal a munka kezdete után Pilgrim nekirohan Tomnak, fellöki, s egy nagy mezõre vágtázik. Akik ennek szemtanúi, köztük Annie és Grace, megrökönyödnek, mikor látják a lovat eltûnni a mezõn. Tom Pilgrim után megy, lekuporodik a fûbe, s vár rá. Csendben letérdel, s nézi a távolban lévõ lovat. Nem néhány percig, hanem egész nap. Sötétedésre Pilgrim eleget látott. Lassan odamegy Tomhoz, s hagyja, hogy megsimogassa a fejét, s visszavezesse a farmra.

A történetben itt van az áttörés, s nem csak a ló számára, hanem a tizenéves tulajdonosa számára is, aki ugyanúgy sérült. Ez a történet könnyen alkalmazható a fiatalok között végzett szolgálatban. Pilgrim tökéletes megtestesítõje sok mai tizenévesnek: sérült, fél, magányos. De ebben a felgyorsult világban kinek van ideje arra, hogy várjon egy sérült fiatalra? Sokszor sem a szülõnek, sem a tanároknak, sem a szomszédoknak, sem az edzõnek. Így hát a társai felé fordul, akik ugyan eltöltik vele azt az idõt, de sem bölcsességet, sem tanácsot nem adnak neki.

A rejtett mondanivaló az, hogy a fiataloknak szükségük van valakire, aki „túléli” minden elhárító mechanizmusukat, aki elég idõt tölt velük ahhoz, hogy ezek a védelmi technikák kifulladjanak. Mark Yaconelli, ifjúsági vezetõ szerint „Az a jó ifjúsági munkás, aki igennel válaszol erre a kérdésre: „Van rám idõd?” Ha komolyan veszed ezt a mondatot, az megváltoztatja az idõhöz való hozzáállásodat, a „munkaköri leírásodat”, azt, ahogy vezetõket toborzol, a céljaidat a rendszeres alkalmaitokon, hogy mennyi ideig maradsz a jelenlegi posztodon. Mindent megváltoztat.

 

A tizenéveseknek olyan emberek kellenek, akik elszántan keresik az elveszett drahmát, bárányt és fiút. Akik úgy cselekszenek, ahogy Isten.

 

Jó tanács neked, a felnõtt vezetõiteknek s a szülõknek, hogy nézzétek meg a Suttogót, vagy legalább azt a részt, amirõl szó volt, s az alábbi kérdések alapján tereljétek új irányba a fiatalok felé végzett szolgálatotokat. Mit gondoltok, mire van szüksége Pilgrimnek? Miért? Miért gondolták sokan reménytelen esetnek? Mi a hatásos abban, ahogy Tom megközelíti a lovat? Miért hatásos ez? Hogyan vihetõ be ez a módszer az ifjúsági szolgálatba? Mi van meg Tomban, ami bennem nincs? Miért nincs ez meg bennem? Mit kellene tennie Istennek értem, hogy ez meglegyen bennem?

 

Az alábbi állítások kitöltésével tedd ezeket a válaszokat alkalmazhatóvá a gyakorlatban is:

 

1.     A hatékony, átformáló hatással bíró ifimunka olyan fiatalokra irányul, akik …

 

2.     Ahhoz, hogy az elhívásomnak, mint hatékony, átformáló hatással bíró ifimunkás, egyre jobban megfeleljek, továbbra is folytatnom kell …….., és el kell kezdenem ……..”

 

A kitartó érdeklõdés ereje

               

Manapság nem vagyunk kíváncsiak a körülöttünk élõ emberek életére és történeteire. Érdekelnek minket a magával ragadó történetek, de nem vesszük észre azokat a csoportunk tagjainak vagy a vezetõinknek az életében. Már nem tudunk csodálkozni, pedig Isten, a legnagyobb történetíró még ma is írja ezeket a történeteket. Örülünk a Bibliában leírt életrajzoknak, de elfelejtjük, hogy Isten mindannyiunk történetét írja, nem csak Dávidét, Salamonét és Pálét. Egyedül a sztárok életére vagyunk kíváncsiak, csak róluk faggatózunk. Egy sor magazint, tévémûsort, szenzációhajhász napilapot, weboldalt, rádiómûsort, könyvet szenteltünk a hírességek életének. Bár a társadalmunk magányos és elszigetelt egyénekbõl áll, nem vesztettük el a sóvárgásunkat az igazi élettöténetek iránt. Csak az a gond, hogy ezt az éhségünket Való Világgal, Survivor-rel, s egyéb ilyen mûsorokkal csillapítjuk.

 

Royce Frazier, családi tanácsadó azt ajánlja a szülõknek, hogy legyenek kíváncsiak a gyerekeikre. A legtöbb gyerek azt gondolja, hogy könnyû átverni a felnõtteket, mert azok csak ritkán kíváncsiak az életükre, s így nincs fogalmuk arról, hogy kik is a gyerekeik, s miben is élnek.

 

Hogyan tehetünk szert azokra a képességekre, amik táplálják a kitartó kíváncsiságunkat? Azt ajánlom, tanulmányozzuk az emberi lélek ismerõjének, Arthur Conan Doyle Sherlock Holmes-ának a módszereit. Mik ezek a módszerek? John Sherwood „Hét fontos lecke” címen összegyûjtötte ezeket:

 

1. Mindig meg kell keresni a lehetséges alternatívákat, s be kell bizonyítani, hogy nem lehetségesek. Ez a bûnügyi nyomozás elsõ szabálya.

2. Soha ne találgass! Óriási hiba elméletet felállítani, mielõtt adataink lennének. Ha ezt tesszük, a tényeket fogjuk az elméletekhez igazítani, s nem az elméleteket a tényekhez.

3. Takarékoskodj az idõddel! Határozd meg, mid van. Aztán azt, hogy mire van szükséged. Aztán azt, amire szükséged van, ott keresd, ahol annak lennie kell.

4. Semmi nem fontosabb az apró részleteknél. Ne bízz az általános képben, koncentrálj a részletekre!

5. A rendkívüliség majdnem mindig a megoldás kulcsa.

6. Ne keverjük össze a furcsaságot a titokzatossággal. A leghétköznapibb bûntény általában a legtitokzatosabb, mert nincs benne semmi új és különleges, amibõl következtetéseket lehetne levonni.

7. Ha kizártad azokat, amik nem lehetségesek, bármi marad, bármily valószínûtlen is, az az igazság.

 

Le szeretném fordítani ezeket a leckéket, hogy az ifjúsági munka gyakorlatában használhatóak legyenek. Én leszek a kísérleti nyúl. Két héttel ezelõtt egy órát töltöttem egy furgonban egy 17 éves Trevor nevû fiatallal. Mindketten több órát repültünk, hogy részt vegyünk egy nagy keresztény összejövetelen egy kanadai bibliaiskolában. Az egy órából kb. 40 percet azzal töltöttem, hogy kérdéseket tettem fel Trevornak. Mikor megkérdeztem, hogy miért utazott annyit az összejövetelért, elmondta, hogy egy keresztény középiskolába járt, aminek szoros kapcsolatai vannak ezzel a bibliaiskolával, s szeretné újra látni a barátait. Az utolsó éve elõtt otthagyta az iskolát, mert „hihetetlen” állásajánlatot kapott az olajiparban. Nem, nem bánta meg, hogy nem végezte el az iskolát, mert „igazán jól keres”.

 

Holmes 1. leckéjének értelmében alternatívát kerestem arra, hogy miért hagyta ott az iskolát. Erre elmondta, hogy nem jött ki valami jól a szüleivel. Mikor megkérdeztem, miért, elgondolkodott egy kicsit, aztán azt felelte: „Más volt az értékrendjük, mint nekem.” A 2. lecke szerint: „Soha ne találgass!”, így tehát megkérdeztem: „Az övék jobb vagy rosszabb volt, mint a tiéd?” Ultrakonzervatív keresztényekként jellemezte a szüleit, akik rugalmatlanok, s nincs reális képük az életrõl. Mivel az idõnk véges volt (3. lecke), végiggondoltam a hiányzó részeket a történetébõl: hiányoztak az iskolai barátai, feszült volt a kapcsolata a szüleivel, s most egyedül él több száz mérföldre az otthonától. A kulcs ahhoz, hogy megértsem Trevort, úgy gondoltam, abban rejlik, hogy megtalálom az igazi okot, amiért otthagyta az iskolát. Ezért megkérdeztem, mit jelent az a „hihetetlen” állásajánlat. Többnyire azzal telt a napja, hogy megtankolta az autókat, s kis kütyüket árult a benzinkút boltjában. Intelligens, ambíciózus gyerek volt, s a munkájának a részleteihez (4. lecke) nem illett a lelkesedése. Elszántan igyekezett elhitetni velem, hogy boldog, hiszen nem engedhette meg magának, hogy bevallja a boldogtalanságát. A lehetõ legelszántabban próbálta kihozni a legtöbbet a helyzetébõl, hiszen az igazi érzéseinek a feltárása szabotálta volna a határozottságát. Arra is fény derült, hogy Trevor a bátyjával él egy lakásban, aki súlyosan lebénult egy betegség miatt. Ennek eredményeképpen a testvére, aki eddig szerette Istent, most már gyûlöli. Ez a kicsi, de rendkívüli (5. lecke) információ arra engedett következtetni, hogy Trevor szeretné, ha újra emlékezhetne Isten jóságára, s vágyott arra a keresztény közösségre és környezetre, amit egykor biztosnak hitt. Trevorban nem volt semmi szokatlan vagy figyelemfelkeltõ, s ez még nehezebbé tette a lelkének a megfejtését (6. lecke). Azok a fiatalok, akik lilára festik a hajukat, s fekete bõrkabátot viselnek, láthatóvá teszik az érzéseiket mindenki számára. Az átlagos fiatalok, mint Trevor, a hétköznapiságban rejtik el a lelküket – mint a gyémánt a kavicsok között. Mikor a furgon megállt a hotel elõtt, tudtam az igazságot Trevorról (1. lecke): igazából sosem akarta otthagyni a sulit, hiányoztak a barátai és az Istene, s beutazta fél Kanadát abban a reményben, hogy újra reménységet talál Istenben.

 

Hogyan tehetünk szert képességekre, hogy kíváncsiak tudjunk lenni? Elég egyszerûen: gyakorlással. Minden nap találkozunk emberekkel, akikben van valami, amit fel lehet kutatni, de mi nem tesszük. Szerintem tudod, mirõl beszélek: Valaki mond valamit (vagy nem mond semmit), s arra gondolunk, hogy emögött van valahol egy hosszabb történet. De dolgunk van, s nem kérdezünk rá. Nem is gondolnád, mi mindent fel lehet fedezni a másikban két perc alatt, ha elszántan keresel. Próbáld ki a felnõtt vezetõkkel, s a fiatalokkal! Állítsd õket párba, s adj nekik két percet, hogy minél több kérdést tegyenek fel a párjuk életére vonatkozólag. Miután már mindketten kérdeztek, adj mindenkinek két percet az alábbi kérdés megválaszolásához: „Mivel tudjuk, hogy Isten a szerzõje a párod életének, az eddig összegyûjtött információk alapján mit tudtál meg Istenrõl?” A kitartó érdeklõdés segíteni fog a fiataljaidnak abban, hogy kapcsolatokat építsenek, használják az eszüket, s megértsék a Bibliát. Hogyan? A jó kérdezés az alapja a közelségnek egy kapcsolatban, a hitük megvédésének és a bibliatanulmányozásnak. A „Segítség a jó kérdések feltevéséhez” résznél megtalálod a jó kérdezés néhány alapelvét, s mintákat az evangélium-orientált kérdésekre.

 

Hogy fognak a fiatalok reagálni a törekvéseidre?

 

Pilgrimhez hasonlóan sok fiatal elõször tesztelni fogja a határozottságodat, meg fogja kérdõjelezni a szándékaidat, el fogja utasítani a próbálkozásaidat, s nehezményezni fogja a „kutakodásodat”. De végül, mint Pilgrim, a legtöbb beadja a derekát, s nyitottá válik a bizalomra, a változásra és a növekedésre. De ez egy hosszú folyamat. Szóval ne add fel! Emlékezz Winston Churchill szavaira: „Mikor úgy érzed, hogy egy percig sem tudod tovább megállni a helyedet, s minden megtettél, amit emberi erõvel meg lehet tenni, az az a pillanat, mikor az ellenség a legjobban ki van fáradva, s ilyenkor kell egy lépést tenni elõre, hogy learassuk a küzdelmünk gyümölcsét.”

 

Közbenjáró imádság
 
Megtérés
 
„A legkiválóbb út”
 
Függőségek - drogok
 
Szentek legyetek! 1Pét 1,13-25
 
Engedelmeskedjetek! 1Pét 2,13-22
 
Növekedjetek! 1Pét 2,1-12
 
Istenre Figyeljetek! 1Pét 4,1-19
 
Szórakozásról
 
Hogyan maradhat meg a tűz az életünkben?
 
Isten családja
 
Jövőkép
 
Szelídség
 
Szentek legyetek power pointos
 
Cool Church
 
Példaképeink: Ábrahám
 
Az légy, aki vagy!
 
Mit jelent baptistának lenni?
 
Amnón és Támár
 
Gyógyító eső
 
Halál utáni élet
Szavazógép
Szerinted mi vár lelki értelemben Magyarországra?
    Ébredés lesz
    Stagnálás lesz
    Tovább sorvadnak a gyülekezetek
    Az emberek teljesen elfordulnak Istentől
    Más isteneket fognak követni az emberek
 
 
     
   
         
   
Oldaltérkép | Email | Kedvencek közé | Kezdőoldal powered by SiteSet