„A valóság azoknak való, akik nem bírják a drogot” – kiáltja bele egy graffitiszöveg a világba. Miről is van szó? Arról, hogy az élet jelentéktelen, vagy bocsánat a kifejezésért, „szar”, az ember pedig nem más, mint a „szénmolekulák obszcén eltévelyedése”. Legalábbis sok fiatal számára ennyi. Mindenütt önzés, hazugság, stressz, igazságtalanság, magas elvárások, megromlott kapcsolatok. Iszonyatosan üres az élet. Te is beállhatsz a karrierista menedzserek sorába – ha kedved és tehetséged van hozzá. De valóban ezt akarod? Elveszel egy több mint hatmilliárd fős emberbolyban, s ha azt hiszed fontos vagy, tudd meg, senki sem pótolhatatlan. Igaza van a Prédikátornak: „Láttam, hogy mindaz, amit véghez visznek a nap alatt, csak hiábavalóság és hasztalan erőlködés.” (Préd.1.14) Mitévő legyen az ember? Próbálja mégis azt hazudni magának és környezetének, hogy az „élet szép”, hogy az egésznek van valami értelme? Vagy hagyja el ezeket a buta kérdéseket, s próbálja élvezni a napot: „carpe diem”?
Nemrég akadtam rá a Semmiben Sem Hívők honlapjára, ahol úgy fogalmaztak: „Az élet értelme: érezd jól magad a bőrödben”. A honlap szerkesztői és sok mai posztmodernül gondolkodó véleménye szerint értelmetlen végső igazságokat keresni, a lényeg az, hogy érezzem magam jól a bőrömben, s hogy ezt az állapotot milyen úton érem el, az már nem lényeges. Lehet az a drog is, amelyik segít, hogy egy rövid pillanatra elfeledkezzem problémáimról, s belépjek egy boldogabb világba. Hogy az a világ nem létezik, és hogy minden utazásnak ára van (amit többszörösen kell kifizetni), az a kábítószerezőket nem érdekli. Egy névtelen drogos így írt egy gomba-élményéről: „Amikor túljutsz a fájdalmon, és a belső béke állapotába kerülsz, ŐK eljönnek hozzád. Mikor hallani kezded a suttogásukat, higgadtan mutatkozz be nekik, és mondd el, hogy miért jöttél. Ők mindezt már tudni fogják, ez valójában csak egy formaság. Arra kérnek majd, hogy lépj be a sötétségbe, feküdj le, és csukd be a szemed (jól jöhet néhány párna és takaró). Tedd, amit mondanak, és csodákkal fognak megajándékozni téged. Mikor átjutottál kis világukon, eleresztenek téged az ürességbe. Egy kilégzéssel hagyd el a testedet. Utazz az időn át, olvadj össze az éterrel, lépj kapcsolatba lényekkel, istenekkel, és rég elvesztett barátokkal, térj vissza valódi otthonodba. Ez a te otthonod. Innen jöttél, és ide fogsz visszatérni. Teázzál Istennel, szórj villámokat az elméddel, énekeld valóra a teremtést. Mind lehetséges, mind valós, mind csodálatos. Tiszta fényből állsz, tiszta energiából, tiszta boldogságból... Ne felejts el köszönetet mondani vendéglátóidnak. Egy belégzéssel térj vissza a testedbe. Visszajöttél. Egyedül vagy. Gyenge vagy. Viszataszíttattál az életbe. A gondjaid még mindig itt vannak. A kérdéseid megválaszolatlanul maradtak. Csak egy pár óra telt el, de egy örökkévalóságnak tűnt. Mennyi ideig voltál halott? Csak a drog hatása volt? Mi történt?”
Hogy ismeretlen barátunk kikkel találkozott most nem feszegetem, de hogy nem a világot teremtő és az emberiséget megváltó Istennel teázott abban biztos vagyok. Elítéljük őt, mivel csak jól akarta végre érezni magát? A Biblia beszél egy nagy szemfényvesztőről, aki elhiteti az egész földkerekséget (Jel.12.9) A boldogság csupán illúzió, amit ad a hozzá menekülőknek az rabság, félelem és halál, magas ár egy pillanatnyi élményért.
Viszont létezik egy Igazi Valóság, amely nem megnyomorítja, hanem meggyógyítja életünket, amely nem kisemmíz, hanem meggazgagít, amely nem függőséget okoz, hanem szabaddá tesz. A békesség, öröm és szeretet, amit ajándékoz nem egy röpke eufórikus pillanat érzése, hanem egy folyamatosan megtapasztalható állapot.
Jézus Krisztusról és a Benne való hitról van szó, amit a marxisták a nép ópiumának tartottak. De a kereszténység tényleg csak egy a sok kábítószer között, ami segít kimenekülni az elviselhetetlen való-világból? Meggyőződésem, hogy nem. Hitünk egy valóságos történelmi személyen alapul, Aki kétezer éve megszületett a júdeai Betlehemben. Tiberius császár idején kereszthalált halt, majd harmadnapon feltámadt, ahogy azt a próféták előre megírták. A feltámadása után megjelent több mint ötszáz embernek (1.Kor.15.6), akiknek bizonyságtételére alakult az Egyház. János is úgy kezdi levelét: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is tapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről.” (1.Jn.1.1.)
Éppen ezért elfogadhatatlan számunkra Iványi Gábor véleménye is, aki azt írja az interneten: „Tehát mindenki nyugodtan higgyen abban ami neki a legjobban megfelelő és (ezzel) ennek segítségével igyekezzen harmóniába és egyensúlyba kerülni önmagával és az őt körülvevő világgal.” Egyedül Jézus Krisztus az út, az igazság (valóság) és az élet. Ő az, akin keresztül valóságos kapcsolatba kerülhetünk az Atyával, Ő az, aki életünknek célt és értelmet ad, Ő szabadíthat meg minket bűneinkből és megkötözöttségeinkből.
Hogy mi a különbség az ópium és a kereszténység között, annak bemutatása a hívők feladata lenne. Nekünk kell bebizonyítanunk a világnak, hogy „nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének.” (2.Pt.1.16)
Nem hiszek annak a bencés szerzetesnek, aki az interneten hirdeti: „A hagyományos vallások már nem képesek misztikus tapasztalatot nyújtani követőiknek. Sokkal valószínűbb, hogy a fiatalok LSD vagy ecstasy használatában találják meg az ilyen élményeket.” Nincs szükségünk pótszerekre ahhoz, hogy megtapasztaljuk Isten kegyelmét, erejét és szeretetét, mert mindez ma is VALÓSÁG.
Drogos fiatalok gondolatai
„Találkoztam egy volt osztálytársammal, akit a legjobban csíptem az osztályból. Normálisan él, már autója van, gyereke, felesége. Hentes, szerintem totál felnőtt ember, nem kamasz, a gyerekének él. 23 éves vagyok, és úgy érzem nincs semmi célom, egyik napról a másikra élek. Ilyenekről csak akkor gondolkozom, ha tiszta vagyok…”
„Úgy gondoltam, hogy ÉN vagyok a végtelen, annak törvényszerűségei által meghatározva, úgy, ahogy az embereket kötik a természet törvényei. Egy voltam MINDEN létezővel (a levegővel, a tűzzel, a földdel, a kutyámmal, mindennel, amit tudatom képes volt elképzelni). Akármi _voltam_, amit el tudtam képzelni (a szó minden egyes értelmében). Kezében tartott a végső irányító (Isten), de semmit nem csinált velem. Csak hagyta, hogy belefolyjak az univerzum végtelenségébe, zavarodottan és mélységes elkeseredéssel kísért megbánással, hogy megettem azokat a gombákat. Arra gondoltam, hogy "Ó, Istenem, ez a Pokol!", "Nagy hibát követtem el!", és Isten nevében zokogni kezdtem.”
„Narkós vagyok, eddig hogy nem vettétek észre? Mindaddig menekülök, míg nem látom magam mások szemében és szívében. Azért kérek segítséget, mert a drog már nem segít, mert nincs menedék önmagam elől. Nem akarok egyedül lenni, mint oly sokszor a kábítós ”kis halálban”, hanem szeretnék megszabadulni, élni önmagam és mások számára.
Segítsetek szeretetekkel és bizalmatokkal. Ne oldjátok meg a problémáimat helyettem. Ha mégis így tennétek, csak elveszíteném a tiszteletemet önmagam felé is.
Ne alázzatok meg emberi méltóságomban, ne oktassatok ki, ne prédikáljatok, szidjatok, hibáztassatok, vitatkozzatok. Lehet, hogy nektek jobb lenne így, de a helyzet közötünk csak rosszabbá válna. Ne higgyétek el, ha ígérgetek, úgysem tudom betartani. Bár amikor mondom, és amit ígérek, azt komolyan gondolom. Az ígérgetés az egyetlen út számomra, ahol késleltetni tudom az elvonás várható testi kínjait, lelki fájdalmait. De ha megegyeztünk végre valamiben, tartsátok magatokat ahhoz”
„Gyenge lettem, úgy testileg, mint lelkileg. A napjaim nagy része az anyag előteremtésével telik, ami azután arra elég, hogy ne rázzon a hideg és ne fossam össze magam. ... Utálom a hétvégeket és az ünnepnapokat, se árus, se mák, se gyógyszertár, se tiszta fecsi, semmi nincs csak a szenvedés! Senki nem segít senkin, a haverok sem, mindenki dugdossa az adagját ... én is. Átverések, lehúzások, viták. ... A cucc már csak arra jó, hogy működjek, mint az autónak a benzin. Nincs pörgés, buli, feldobott hangulat. ... Se az ambulancia se a kórház nem jött be, bár a kórházba lejöttem a cuccról, de mikor kiléptem a kapuján a testem már nem, de a gondolataim elkezdtek követelőzni. ... Hát kielégítettem őket. ... Most vegetálok és napról napra élek.”
„Az ilyen szerencsétlen fickó, mint én, nap nap után egy nyírkos, koszos pincében kucorog, s ha kell, térden állva rimonkodik, hogy adjon el neki valaki legalább egyetlen adagra valót.”
„Soha ilyen szépet nem láttam még! Soha nem éreztem még magamat olyan egységben a környezetemmel, mint ebben a közös élményben. Soha nem tudnám leírni az érzést, ahogy az élet áramlott, simogatott, és pulzált körülöttünk. C a mennyben járt, mi pedig nagyon örültünk ennek. A napfelkelte kozmikus élmény volt. Ha az LSD trip végére jellemző kimerültséget leszámítjuk, egyikünk sem tapasztalt semmi rossz hatást. Olyan szintű egységbe kerültünk egymással, amit nem lehet szavakkal kifejezni. Csak egymásra nézünk, emlékszünk, és értjük. Leírhatatlan érzés!”
„Szóval bevettem a 12 fajtiszta Octopus blotter tablettát, és a szokásos testelhagyás, fehérfény, egyesülés és univerzum születése – genetikai-faji emléktöredék után egy ismeretlen térben találtam magam (nem, mintha lett volna fogalmam "én"-ről és "magam"-ról). Egy többdimenziós hálóban voltam, ami olyan volt, mint egy gömb, aminek mindenhol közepe van, sehol nincs felülete, és végtelenszeresen magába van fordítva. A lineáris időn kívüli hálóban végtelen volt a kapcsolódások száma, és kék hexa-, okta-, és dekaéderekből állt.”
„Ez volt az első gomba-tripem. Egyébként csak Ex-ezni szoktam. A barátom győzött meg, hogy próbáljam ki, és én azzal a feltétellel mentem bele, hogy kevesebb, mint egy grammot fogok megenni. Sajnos ő az a fajta, aki úgy gondolja, hogy minnél több, annál jobb, és három grammot adott, anélkül, hogy tudtam volna. Először élveztem a dolgot. Mozogni kezdtek a dolgok, aztán megállítottam őket. Aztán megint elindítottam, aztán megállítottam. Egy idő után azonban nem tudtam megállítani a mozgást, ami eléggé megijesztett. Nem tetszett, hogy nem tudom kontrollálni, hogy mit látok, és mit nem. Hamar csőlátásom lett, és nem emlékeztem dolgokra, vagy nem tudtam elhinni, amit percekkel azelőtt mondtam, csináltam, vagy éreztem.Vadkanok és majmok nőttek ki a földből, és meg akartak enni. Lila falak vettek körül, amik bezártak, és fojtogattak. Fuldokolni kezdtem, és azt hittem, hogy nem kapok levegőt, és meg fogok halni. Nem emlékeztem az anyám nevére, és hogy hogy néz ki. Aztán már senkinek nem emlékeztem a nevére. Amikor a barátom telefonálni kezdett, mégjobban félni kezdtem. Nem létezett számomra a külvilág. Azt hittem, hogy a kutyám evett a gombából a földről, és ugyanúgy meg volt ijedve, mint én, és vagy egy órán keresztül sírtam. Az órán a számok visszafele mentek. Ha egy tárgyat vettem a kezembe, mint mondjuk egy poharat, azt mondom, hogy "ez egy pohár", de így átolvadt a kezemben valami mássá. Összességében véve: rossz élmény volt. Szerintem ez az ördög kábítószere, és lehet, hogy így próbálja irányítani az ember agyát.” Egy ismeretlen drogozó az LSD-ről |
