Sokszor nehézségbe ütközünk, ha gyakran használt fogalmainkat próbáljuk definiálni. Igy vagyunk talán a Gal.5.22-ben leírt lélek gyümölcsének kilenc erényével. Mindenki tudja mit jelent a szeretet, öröm, békesség…, de ha meg kell magyarázni sokan vagyunk vele úgy, mint Marcus Aurellius az idővel: „Ha tőlem kérdezik, tudom. (mit jelent) Ha meg akarom magyarázni a kérdezőnek, nem tudom.” Most az egyik, talán leginkább félreértett „gereszddel”, a szelídséggel foglalkozunk.

A köztudatban szelídnek tekintjük azt az ember, aki a légynek sem tudna ártani, aki csendes, visszahúzódó, megalkuvó, kinek még a hangját sem lehet hallani. Sok önértékelési zavarral rendelkező hívő érzi magát, vagy azonosítja környezete szelídnek, pedig ez félreértése a görög „praütész” fogalomnak.

Jézus mondta a tanítványoknak, hogy: „tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.” (Mt.11.29.) Mit jelent ez?  Jézus talán csendes, visszahúzódó volt? Nem igazán. A farizeusokkal gyakran került vitába, Jeruzsálembe való bevonulásakor pedig kiűzte a templomból az árusokat, pénzváltókat. Középpontba volt állítva élete, mindenki ismerte Őt, mindenki róla beszélt – még akkor is, ha ezt Ő nem kereste. Nem félt kiállni a hatalmas tömeg elé és tanítani az embereket az Isten országáról. Jézus szelídsége egészen másban mutatkozott meg. Szamárcsikón ment be Jeruzsálembe, ahogy meg volt írva róla a próféciában: „Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján.” (Zak.9.9) Nem élt hatalmával, elutasította, mikor királlyá akarták tenni, lemondott előjogairól. Ahogy a Krisztus-himnuszban olvassuk róla: „megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil.2.7-8) Amikor pedig fent volt a keresztfán és szenvedett bár lett volna hatalma, hogy angyalok seregeit hívja segítségül, „alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.” (Ézs.53.7)

A szelídség tehát féken tartott erőt jelent. Mit jelenthet ez a keresztény gyakorlatban? A hívő embernek tudnia kell, hogy milyen vitákba nem érdemes belemenni, tudnia kell lemondani igazáról, jogairól a munkahelyén, a családjában, a gyülekezetben.

A hevesség, a vadság a szelídség ellentétei. A szelíd embert nem érzelmei, hírtelen indulatai vezetik, képes uralkodni önmagán.

Hogy mennyire nehéz gyümölcsről van szó, láthatjuk saját életünkből és gyülekezeti gyakorlatunkból. De hát nem is kívánja Isten tőlünk, hogy saját erőnkből válljunk szelíddé.

Billy Graham adott egy nagyon jó definíciót a szelídségre: „A bibliai időben a szelídség és finomság sokkal többet jelentett, mint napjainkban. Magában hordja a megszelidítés gondolatát, ahogy egy vadlovat betörtek, hogy irányítható legyen. Míg Pétert a Szentlélek meg nem szelidítette, addig egy nyers és heveskedő ember volt. Azután minden energiáját Isten dicsőségére fordította…Egy szabályozott folyó villamosáramot tud fejleszteni. Egy megfékezett tűz lakást fűthet. A szelídség megszelidített hatalom, erő, szellem és betört vadság.” (Billy Graham: A szentlélek, 211-212.oldal)

Az Úr Jézus Krisztus a Szentlélek által szelidíti meg az övéit. Néha kellemetlen az, mikor próbálja vad természetünket betőrni, de csak így formálódhat ki bennünk ez a csodálatos krisztusi jellem.

Ez nem megy egyik napról a másikra. Mózesnek negyven év pusztai magányra volt szüksége ahhoz, hogy Isten összetőrje hírtelen indulatú, vad, makacs szívét aki kész volt gyilkolni is igazáért (2.Móz.2.12.), de miután az Úr megszelidítette, elmondhatta róla az Ige: „Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb.” (4.Móz.12.3)

Isten adja, hogy minnél több megszelidített hívő nőljön fel Krisztus mai egyházában, akik nem heveskedők, nem harcolnak mindenáron saját igazukért, akik reménységüket abba a földbe vetik, melyet a jövőben fognak örökölni. (Mt.5.5)

Merényi Zoltán