Merényi Zoltán honlapja
   
 
   
       
   
 
 
Lehet-e a háború közepén énekelni?

Filmkritika a Corelli kapitány mandolinja című filmhez

Olyan világba születtünk bele, amelyik tele van megválaszolatlan kérdéssel, ellentmondással. Keressük a helyünket, próbáljuk az életből kihozni a maximumot. Szeretnénk boldogok lenni, ha ez egyáltalán lehetséges.

A történelemben eszmék jönnek, majd tűnnek el hírtelen. Szocializmus, fasizmus, humanizmus, nacionalizmus: ideológiák és vallások, amelyek mögé gyakran az emberi önzés és hatalomvágy bújik. Lehet-e a XXI. század elején hinni, bízni valakiben vagy valamiben? Olyan kérdés ez, amire választ vár az emberiség. Nem kell több háború, sem inkvizíció, sem koncentrációs tábor, sem gulág: élni szeretnénk, az igazi életet keressük! - ez korunk jelszava.


Kefalinia polgárait is ezek a gondolatok foglalkoztatják. A paradicsomi szépségű görög sziget lakosai mintha Kazantzakisz Zorbászából léptek volna elő, tele szenvedéllyel, reménnyel, életszeretettel, hittel. A szikrázó napfény, a kristálytiszta tenger, a friss levegő minden embert megihlet, és Isten magasztalására serkent. Csupán a sziget humanista orvosa kételkedik. Számára az életben � amely kiszámíthatatlan földrengéseket és háborúkat hoz - túl sok a szenvedés, ami szerinte összeegyeztethetetlen egy jó és szerető Isten létezésével.

Minden a megszokott ritmusban történik. Az emberek dolgoznak, szeretnek, bíznak az Isten gondoskodásában, gyógyításában, s ha kedvük van, szirtakit táncolnak.

Figyelmünk azonban egyre inkább Mandras és Pelagia szerelmére irányul. Kibontakozó boldogságukat egy rádióhír szakítja félbe: kitört a háború, a nácik és szövetségeseik már a határnál vannak.


Mandras elindul Albániába, hogy megvédje hazáját, a szigeten pedig megjelenik egy olasz férfi, Corelli kapitány. Magatartása furcsának tűnik, a háború kellős közepén strandra jár, lányokkal flörtöl, énekel, mandolinon játszik. "Hogyan lehet a háború közepén énekelni?" - kérdezi Pelagia. Persze a kérdést fel lehetett volna úgy is tenni, hogy túl lehet-e élni egy háborút éneklés nélkül. Menekülés ez, vagy a kapitány felette áll a történelemnek? A választ rendező a nézőre bízza. Corelli annak az embernek a megtestesítője, aki minden körülmények között próbálja megtalálni az életadta örömöket. Optimista, aki a reménytelenség közepette is bízik. A mának él, mivel számára az élet túl rövid ahhoz, hogy azt elpazarolja.

Antonio magatartása, jelleme szerelemre gyújtja a fiatal Pelagia szívét. Szenvedélyük beteljesedése azonban "mint minden nagy szerelmi történetben" akadályokba ütközik. A két szerelmest elválasztja a háború, az olasz kapitány az ellenséghez tartozik, fejlődő kapcsolatukat pedig a sziget lakói nem nézik jó szemmel. Csupán a bölcs orvos, Pelagia apja hisz kapcsolatukban. Atyai tanácsában néhány mondatba sűrítve elmondja élettapasztalatát. A szerelem lehet lángoló, de elmúlik, át kell vegye egy sokkal nemesebb érzés a helyét: a szeretet. Ha két ember gyökerei annyira összegabalyodtak már, hogy elválaszthatatlanokká váltak, akkor érdemes azért a kapcsolatért minden nehézséget és kihívást vállalni.


Pelagia pedig vállalja is volt jegyes és édesanyja előtt, de a németek fegyvereivel szemben képtelen felvenni a harcot. Szerelmének menekülnie kell a szigetről. A néző pedig könnyvisszafojtva figyeli a búcsú jelenetét.

A körülmények, mint mindig az élet során változnak. A háború hamarosan véget ér, az élet visszatér régi kerékvágásba. Az emberek ismét dolgoznak, énekelnek, reménykednek, gyönyörködnek a Jón-tenger tükröződő vizének ragyogásában, csak egy valaki nézi szomorú tekintettel a táncosokat, Pelagia.

A sziget nyugalmát egy újabb csapás zavarja meg. Amit a bombázások nem pusztítottak el, azt romba dönti a földrengés. A jelenet megrázó, összetörten ül a földön a ház romjai előtt Pelagia apja. Valaki meg tudná ezt magyarázni? Miért történik ennyi csapás?

Filmbeli hőseink ezek után sem adják fel. Felállnak, mert az életnek tovább kell mennie. S egyszer a régi sebek is beforrnak. Egy szép nyári napon megjelenik Corelli, hogy megtalálja szerelmét.


A film látványos képek mellett fogalmazza meg azokat a kérdéseket, amelyeket a mai kor embere tesz fel magának, Istennek és a világnak.

A választ úgy gondolom, nekünk keresztényeknek kell megadnunk.


Corelli kapitány mandolinja
Színes feliratos amerikai-angol-francia romantikus dráma 127 perc
Rendező: John Madden
Író: Louis de Berniéres
Szereplők: Nicolas Cage (Corelli kapitány) Penélope Cruz (Pelagia) John Hurt (Dr. Iannis)

A két torony (Gyűrűk ura 2) filmkritika
 
A fény legyőzi a sötétséget (Gyűrűk ura 3 filmkritika)
 
Amit nem ígért az Isten
 
Kinek van igaza?
 
Csipkerózsika-komplexus
 
A szépség és az ostoba
 
Torinói lepel: az ötödik evangélium?
 
666
 
Kereszténység: valóság, vagy ópium?
 
Élet a fátyol mögött
 
A globális falu
 
Szelídség, a betőrt vadság
 
Az ifjúsági misszió mai nehézségei és problémái
 
Az elkerülhetetlen sors - Mátrix 2
 
Klaus Douglass: 96 tétel az egyház jövőjéről
 
Hideghegy filmkritika
 
Mit kezdjünk a mássággal?
 
Lehet-e a háború közepén énekelni?
 
Fahrenheit 9/11
 
Moody élete
 
Júdás, a félreértett hős?
 
Angyalok az ÚR és az emberiség szolgálatában
 
Mi és ők
 
A remény bajnoka filmkritika
 
A legnagyobb titok
 
Az afrikai Schindler-listája
 
A legmerészebb bátorság
 
A világ, amihez "ne szabjátok magatokat"
 
Showbiznisz vagy szolgálat
Szavazógép
Szerinted mi vár lelki értelemben Magyarországra?
    Ébredés lesz
    Stagnálás lesz
    Tovább sorvadnak a gyülekezetek
    Az emberek teljesen elfordulnak Istentől
    Más isteneket fognak követni az emberek
 
 
     
   
         
   
Oldaltérkép | Email | Kedvencek közé | Kezdőoldal powered by SiteSet