Egyszer fennt, egyszer lennt

Bevallom őszintén, nem szeretem a boxot. Eddig egyetlen meccset nem sikerült végignéznem. Még „Koko”-nak, vagy „Csonttörőnek” sem izgultam végig egyetlen küzdelmét. Ebből adódóan a boxolós filmeket sem kedveltem. Nem bírtam végignézni annak idején Silvester Stallone Rocky filmjeit sem, ki tudja hány készült belőle. De most ez A remény bajnoka kis híján megszerette velem ezt a küzdősportot.

No nem a ringben játszódó jelenetek ugrasztottak fel a mozi kényelmes székéből, sokkal inkább Russel Crow szenzációs alakítása és Ron Howard kitűnő rendezése tette elgondolkodtatóvá számomra ezt a 144 perces alkotást. Persze végigizgultam James J. Braddock mérkőzéseit, de azért nem szorult ökölbe kezem, mikor hősünk megkűzdött a nehézsúlyú világbajnokkal.

A történet nem is a boxról, nem is a média felszínes, sztárcsináló világáról szól, sokkal inkább az emberről, aki nem a pénzért, a hírnévért, hanem a családjáért, a túlélésért kűzd. Braddock nem Hollywoodban kitalált és megformált Superman, hanem egy hús-vér ember, aki a harmincas évek Amerikájában éli „átlagos” életét. Átlagos abból a szempontból, hogy napjai nemcsak győzelmekből, hanem kudarcokból, szenvedésekből állnak: egy kis ember, egy közülünk. Mégis Braddock kiemelkedik az átlagból küzdeniakarásával, kitartásával, szeretetével. Már-már azt is mondhatnánk, túl jó ember, ilyen nem is létezik.

Hősünk ír bevándorlók utódjaként próbálja megtalálni helyét a társadalomban. Szép feleségéről (akit Renée Zellweger alakít) és három gyermekéről kell gondoskodnia. Egészen addig nem is jelent ez problémát számára, míg sorba nyeri boxmérkőzéseit. Egy-egy este több ezez dollárt is keres. Ezen a ponton is megmarad hűséges férjnek és jó apának, nem száll el vele a ló, mint megannyi sztárral, akik egyik napról a másikra kerültek reflektorfénybe. Idáig a film tiszta amerikai álom, de ha a történet ezen a ponton véget érne, akkor nem is lett volna érdemes ebből filmet forgatni. Egy átlagos sikertörténet és semmi más, amiből már nagyon elege van korunk emberének. Az élet nemcsak fényből és ragyogásból, nemcsak sikerből és önfeledt boldogságból áll, hanem csalódásokból, kudarcokból. Egyszer fenn, egyszer lenn, vagy ahogyan a Prdikátor mondja az Ószövetségben: „Az ember azt sem tudja, hogy szeretet vagy gyűlölet vár-e rá: minden előtte van. Minden érhet mindenkit.” (Préd 9,1-2) Lehet az embernek nem is a körülményekben kell bíznia, nem attól kell függővé tennie boldogságát, hogy éppen mennyi pénze van a bankszámláján, hogy milyen házban lakik, vagy milyen autóval közlekedik?

Braddock története erre az igazságra tanít meg bennünket. A család élete egyik pillanatról a másikra bizonytalanná válik. Hősünk keze eltörik, sorba veszíti el mérkőzéseit, bevonják engedélyét, kikerül a sztárok világából. „Barátai” sorba elhagyják, a mindennapi kenyér megteremtése egyre nehezebb feladattá válik. Közben a nagy gazdasági világválság eléri az Egyesült Államokat is, minden negyedik ember munkanélkülivé válik.

Az ünnepelt sztár törött kezével rakodómunkásként dolgozik, közben segélyekért folyamodik. Eladják mindenüket, de számláikat így is egyre nehezebben fizetik. A feleség a gyerekekkel tüzifát gyűjt napközben, helyzetük egyre kilátástalabbá válik. Az áramot kikapcsolják, a kis fiúcska megfázik és súlyos lázas lesz. Hogyan tovább ezen a mélyponton? Lehet innen még továbbcsinálni? Van-e valami kilátás? Sokan adják fel ezen a ponton, itt hullanak szét a családok, itt kezdenek el inni a szülők, ez az állapot a veszekedések melegágya. Braddock itt válik igazi hőssé, nem a ringben, amikor kiüti ellenfeleit, hanem a nélkülözésben, a próbában. A Jakab levele beszél a próbáról, amely „állhatatosságot eredményez” (Jak 1,2). És a filmbeli család életében is ezt látjuk. Együtt maradnak, a férj mindent megtesz azért, hogy biztossítsa a megélhetést, még méltóságát is feladja, mikor pénz koldul régi barátaitól. Ugyan imádkozni már nem tud, de ott van mellette Mae, felesége – kinek szerepe Russel Crow mellett kicsit halványabb – aki kitartóan könyörög Istenhez. Ha van hit, ha van szeretet, akkor van remény, van akarás, van küzdelem. Csak ne adja fel az ember. Elihu mondja a Jób könyvében: „Még nem látják a napfényt, bár az ragyog a fellegek mögött, de szél támad és kitisztul.” (Jób 37,21) Braddockék életében is eljön ez a nap. Egy egyszeri megbízás egy boxmérkőzésre újabb fordulatot hoz a család életében. Jim az életéért küzd és újból a csúcsra kerül. Majd eljön 1935. június 13-a, amikor a dugig megtelt Madison Square Gardenben megkűzd Max Baer, nehézsúlyú világbajnokkal. Ez amolyan Dávid és Góliát küzdelem, ahol mindenki a filmben gyilkos ökölvívóként bemutatott boxolóra fogad. Itt a rendező Baert – a valóságtól eltérően - egy öntelt, kegyetlen, kicsapongó életű embernek mutatja be, aki két embert is megölt a ringben, így tökéletes ellentéte a tiszta életű Braddocknak. Az mérközés tehát nemcsak két ember harcáról, hanem két életszemlélet összecsapásáról is szól. És természetesen a csoda így a happy end most sem marad el. Dávid legyőzi Góliátot, Jim legyőzi Maxet, miközben a dokkmunkások a templomban imádkoznak érte. Erkölcsi győzelem ez, ahol a jó ismét győz a gonosz felett, így igazságérzetünk helyreállásával léphetünk ki nézők a moziból.

 

Bár a film több sablonos megoldást tartalmaz, sok az idealizált elem, mégis értéket közvetít, amely sajnos ritka a mai filmek piacán. Kiemelném még Thomas Newman zenéjét, amely végig kitűnően illeszkedik a történethez és folyamatos feszültséget és oldást teremt.

Mit mond a Biblia a kitartásról

A remény bajnoka című film a kitartásról szól, arról, hogy az embernek a körülményektől függetlenül harcolnia kell az igazságért, a családért, a szeretetért, a hitért. Ez egy olyan érték, amely a Bibliának is központi értéke. A hit, a görög nyelvben pistis-t, hűséget jelent. Hűséget, amely akkor is kitart Isten mellett, amikor minden rendben van, és akkor is, amikor összecsapnak az ember felett a hullámok. Kitartóak voltak a hit ószövetségei hősei: Noé, aki annak ellenére tisztelte az Urat, hogy a környezetében ezért megvetették őt (Zsid 11,7), Ábrahám, aki hit által ajánlotta fel Izsákot áldozatul az Istennek (Zsid 11,17), vagy Mózes, aki „inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig tartó gyönyörűségét” (Zsid 11,25). Kitartóak voltak azok a névtelen hősök is, akik sokat szenvedtek hitük miatt, akiket megszégyenítettek, megkorbácsoltak, akik börtönt álltak ki, akiknek bújdosniuk kellett, vagy mártírhalált haltak (Zsid 11,36-40). Maga az Úr Jézus is példát adott a kitartásból, aki „engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,8). A Jelenések Könyve olyan keresztényeknek íródott elsősorban, akik nagy nehézségek, támadások, üldözések között élték, élik életüket. Ezért üzenet számukra az a felszólítás, amelyet a szmirnai gyülekezetnek mondott az Úr: „Légy hű mindhalálig és néked adom az élet koronáját.” (Jel 2,10) A hívő ember reménysége elsősorban nem e világra szól, kitartásunkban az adhat erőt, hogy nem a körülményekre, hanem az előttünk levő reménységre, az örök életre nézünk. Illetve maga az Úr Jézus bátorít bennünket kitartásra, aki semmilyen körülmények között sem hagy bennünket egyedül (Zsid 12,2, Mt 28,20). Olyan emberek győzik le a nagy és veszedelmes „Sárkányt”, akik nem kímélik életüket sem, mindhalálig. (Jel 12,11)

Sajnos sok olyan embert látunk, akik jól indultak életükben. Egyszer megtértek, aztán talán még a szolgálatba is bekapcsolódtak, buzgók voltak, de nem volt életükben kitartás. Az élet gondjai (Mt 13,21), egy megbotránkozás vagy a világ csábítása (Mt 13,22) miatt hátat fordítottak a hitnek. Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy mi az oka annak, hogy ember elfordul az Úrtól, maga a kitartás hiánya bűn, amely elválaszt Istentől.

„Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál nem gyönyörködik benne a lelkem. De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid 10, 36-39)

MZ