Textus: Ezékiel 3,15-22

Bevezetés:

Ezékiel babiloni fogság idején élt próféta (Kr.e 589-522)

Izrael azért került fogságba, mert engedetlen volt az Úrhoz. Folyamatosan bálványoknak áldozott, függetlenül Isten parancsolatától.

Isten már nem tudott szavakkal szólni hozzájuk, pedig megpróbálta a próféták által.

A vezetők bűne is komoly volt. A királyok voltak az okai közvetlenül a romlásnak.

Északi országrész már több mint száz éve elpusztult, hitetlensége miatt, de Júda sem tanult. Voltak ugyan reformátor uralkodók, mint Ezékiás, Jósafát, de többségében olyan uralkodók voltak, akik elfordították szívüket a bálványokhoz.

Politikai megoldásokban bíztak: Egyiptommal, Babilonnal való szövetség… vallási szinkretizmussal.

Ézsaiás és Jeremiás a fogság előtt intette a népet – térjenek meg!

De nem tették.

Az ítélet mindig feltételes – nincs előre megírt sorsunk.

Függ attól, hogyan döntünk.

Izrael nem akart hallgatni az Úrra, a prófétákra – meg is lett a következménye.

Hadd kérdezzem, mi hogyan állunk Isten igéjéhez, szavához. Komolyan vesszük, amikor szól hozzánk, vagy meghallgatjuk és elmegyünk. Van egy hamis önigazságunk, ami arra épít, hogy mi jó emberek vagyunk, velünk minden renden van.

Engedjük, hogy hatással legyen életünk felett az Ige?

Bátorítson, vígasztaljon, ha kell megintsen bennünket?

Van, hogy Isten nem tud már szólni hozzánk. Megkeményedhet a hívő ember szíve, mint Izraelé (ezek példák, amik tanulságunkra irattattak le)

Nyomorúságos állapot ez, mikor már nincs kijelentés.

De Istennek fontos az Ő népe – inkább fogságba viteti őket, hogy elgondolkodjanak!

Ekkor szólal meg Ezékiel!

Látszólag azt gondolnánk Isten elhagyta őket, elrejette arcát, ahogy sokan gondolták, de nem így volt. A nagy nemzeti katasztrófa után is Istennek van szava a néphez.

Isten meg akarja tisztítani népét – a szenvedés tüze által. Talán megtér, észhez tér a nép.

Isten kijelenti, lesz egy maradék!

Látszólag kegyetlen ítélet ez, de Isten féltőn szerető Isten, azért teszi, mert nincs más megoldás.

Gyakran csak így tud hozzánk is szólni. Milyen rossz, hogy legtöbbször olyankor kiáltunk csak az Úrhoz, mikor már minden összeomlott körülöttünk.

1. Őrálló felelőssége

Egy csodálatos szakaszt olvastunk arról, hogy mi a feladata Ezékielnek.

Hirdetni Isten szavát, amit Ő ad a szájába, akár hallgat rá a nép, akár nem.

Fontos: szolgálattevők felelőssége – hirdetni az igét, és nem arra nézni, mit mond a hallgatóság.

Olyan szomorú, azt mondja az ÚR, hogy az Ő népe rosszabb, mint a pogányok, a pogányok hallgatnának rá, de az Ő népe nem.

Nem tudom, hogy ma is így van-e. De gyakran láttam azt, hogy hitetlenek sokkal érdeklődőbbek, sokkal inkább érdekli őket Isten ügye, mint Isten gyermekeit.

De vajon a felelősség az csak Ezékielnek és a prófétáknak szól-e?

És ma kik a felelőssek, kik az őrállók? Kiken kéri számon Isten a nyájat?

Elsősorban mondhatjuk a pásztorok. Ez igaz – nagy a felelősségünk.Ezt vállaltuk is. Nem azért lettem teológus, mert hatalomra, pozicióra vágytam, akkor más lettem volna.

Nagy felelősség ez. Mit mondunk, hogyan viszonyulunk az emberekhez.

Gyakran azért kaotikus a gyülekezet, mert nincs pásztorlás, és ezt látom, hogy komoly felelősség!

b) Vezetők felelőssége

Engedelmeskedjetek elõljáróitoknak és fogadjatok szót, mert õk vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ. Zsid 13,17

Most különösen fontos ige ez választások előtt. Aki vezető szeretne lenni, felelősséget vállal. Számot fogunk adni Isten előtt a lelkekért.

Nem pozíció, rang ez, hanem feladat.

Nem azért lesz valaki vezető, hogy a saját akaratát, teológiai látását, elképzeléseit érvényesítse, hanem, hogy felelősséget vállaljon a nyájért.

c) Mindannyiunk felelőssége

Ugynaakkor senki sem húzhatja ki magát a felelősség alól. Mindannyian hiszünk az egyetemes papságban. Mindnyájan papok vagyunk.

Tudja meg, hogy a ki bûnöst térít meg az õ tévelygõ útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bûnt elfedez. Jak 5,20

Mindannyian el fogunk számolni azokkal az emberekkel, akiket Isten ránk bízott. Családunkkal, munkatársainkkal, szomszédainkkal.

Felelősek vagyunk, hogy hitelesen bemutassuk előttük Krisztust, beszéljünk az üdvösség útjáról.

Azt mondja az Úr, hogy ha nem beszéltél róla, rajtad kérem számon az ő vérüket. Óriási felelősség. Nem tudom, hogy élünk-e vele?

Sok az önelégült keresztény, aki megvetéssel néz a hitetlenekre, nem tudva azt, hogy az ő feladata lenne az, hogy megismertesse velük az evangéliumot.

Studd Károly: „Sokan szeretnek hűvös templomokban időzni, orgonazenét hallgatni, én inkább egy méterre a pokol bejáratánál szeretnék lenni, hogy ott is bizonyságot tegyek uramról.”

Te hogyan állsz a misszióhoz? Mikor beszéltél utoljára hitedről? Eszedbe jutnak-e imáidban a körülötted lévők, vagy csak magadért imádkozol szüntelenül?

Az önzés gyakran jelen van az életünkben, ha nem is vesszük észre. A gyülekezetben azt szeretnénk, ami nekünk tetszik. Olyan zene szóljon, olyan prédikáció hangozzék, olyan programok legyenek… de nem látunk túl önmagunkon.

Olyan sokan nem hallottak még Istenről, olyan nagy a sötétség, és miért: mert nem világítunk.

Megvívjuk saját harcainkat, nemhogy összefognánk, és együtt harcolnánk az elveszettekért.

2. A hallgató felelőssége

Az ige a másik üzenete a hallgató felelősségéről szól. Mi mindannyian egyszerre üzenetközvetítők és hallgatók vagyunk. Én is, a pásztor is, a vezetők is. Nekünk is Isten Igéjének fényében kell állnunk folyamatosan.

Ha olvason, kiválasztom-e mi az ami rám érvényes, vagy a cselekedeteimet, gondolataimat Isten üzenetéhez szabom. Amikor megítél bennem valamit az Úr, kész vagyok-e tenni, mert tudom, hogy Ő jót akar nekem.

Sokszor az a baj, hogy mindig mindenki azt teszi, amit akar. Nincs tekintélye a szószéknek, a vezetőknek… Ez nem biblikus.

Elhangzott: Békési Baptista Gyülekezet 2005. április