|
Bevezetés:
Nagy kérdés a teológusok, bibliakutatók előtt, hogy miért van különbség az 1Krón és a 2Sám beszámolója között. - 2Sám szerint Dávidot az Úr ingerelte fel a nép ellen, ezért történt a népszámlálás
- 1Krón szerint pedig a Sátán vette rá Dávidot
Aki kiváncsi a magyarázatokra, annak szívesen elmondom majd istentisztelet után. Annyit elmondok, hogy Izrael történelemszemlélete egészen más, így a Biblia történelemszemlélete is egészen más, mint a modernkori történetírás szemlélete. A Krónikák történeti mű nagyon késői keletkezésű. Kb 400 körül Kr.e íródhatott ismeretlen szerző műve. A héber kánonban az utolsó könyvek a TANAKban. 1. A Sátán támadása
Az Ószövetségben ritkán jelenik meg a Sátán személye, valószínű Isten csak a későbbi időszakban jelentette ki Izrael számára létezését. Csak később leplezi le az ő munkáját. A Bibliából egyértelműen látjuk, hogy a Sátán, vagy más néven ördög – diabolosz – terve folyamatosan az, hogy Isten népét elbuktassa. Az embereket rabságban tartsa. A Jób 1,9-11-ben lehet nagyon jól tettenérni az ő szándékait: „majd káromol téged”. Vagyis mindent megtesz annak érdekében, hogy a - hitetlen megtéretlen állapotban (a halál állapotában maradjon)
- A hívő pedig elbukjon, ne töltse be a küldetését
A hívő ember a Sátán támadásának különleges célja! A 2Kor 2,10-11-ben írja Pál, hogy vigyáznunk kell, nehogy rászedjen minket a Sátán, mert az ő szándékai nem ismeretlenek előttünk! Hadd kérdezzem meg, igaz ez? Valóban nem ismeretlenek előttünk az ő szándékai? Sok hívő úgy él, mintha nem is lenne Sátán. Sodródik, megenged bűnöket az életében, észre sem veszi, hogy az Ördög leuralja az életét, hogy tönkreteszi gondolatait, érzelmeit, családját… A Jak levél azt mondja, álljatok ellene az ördögnek és elfut tőletek! Mit jelent ellene állni? - Amikor jön a kisértéssel, hitem, a Szentlélek és a megváltozott gondolkodásmód alapján felismerem, hogy ez támadás, aminek a célja, az, hogy engem elbuktasson.
- Tudatosan nemet mondok, Istent hívom segítségül
Gyakran az Ördög a gyenge pontjainkon támad, tudja, hol vagyunk sebezhetőek. Aztán megmagyarázzuk magunknak: - Egy kis adócsalás nem probléma, mindenki ezt teszi. Nem lehet ma már megélni ilyen törvények között.
- Egy kis flörtölgetés a lányokkal, együttjárás nem bűn. Olyan jó!
- Egy kis szórakozás mindenkinek kijár.
- A tv nézés nincs rám hatással
- A sok stresz után megérdemlem, hogy játszak néhány órát a gépen…
Gyakran csak a következményeit látjuk. De azt is csak kívülről. Kiégett keresztények, lelketlenek a misszióra, kötekedőek… Lehet téged az orrodnál fogva vezetni? Nem megalázó ez Isten gyermekére nézve, ha kiderül, hogy rabság az élete. A megtérésnél nem jöttünk rá, hogy kicsoda az ellenségünk, hogy mit akar tőlünk? Nem utáltuk meg azt az életet? Miért kívánkozunk mindig vissza a moslékos vályúhoz? Miért keresünk örömöket Isten jelenlétén kívül? A Sátán rávette Dávidot! Meggyőzte – valószínű nem úgy, hogy megjelent neki a maga gonosz valójában és elmondta neki a tervét. Hazugsággal vette rá! A világosság angyalaként. Dávid azt gondolta talán ez a saját gondolata. Jó tervnek tűnt, pedig nem volt az! Maga a népszámlálás a bűn? NEM! A 2Móz 30,12-ben maga az Úr rendeli el a népszámlálást Mózesnek. Itt az a baj, hogy az ötlet nem az ÚRTÓL jön! Dávid életében gyakran láthattuk, hogy mielőtt cselekedett volna, megkérdezte az Urat. A legjobb példa erre a 2Móz 5,17-25 közötti történet. Kétszer egymás után megkérdezi az Urat, menjenek-e harcolni vagy sem! Másodszos sem cselekszik rutinból! Itt azonban nem kérdezi meg az Urat! Magától döntött. És az ilyen döntéseinkkel van a legnagyobb gond. - Mikor azt hiszed te magad el tudod dönteni ki legyen a társad
- Milyen iskolába menj tanulni
- Milyen munkahelyet válassz magadnak
- Melyik városban lakj…
Mindezeket a döntéseket csak az alapján hozod, mi előnyös számodra, hol lehet megélni, jól keresni… NEM KÉRDEZED MEG AZ URAT! Ilyenkor a legkiszolgáltatottabb az ember, ilyenkor jön a Sátán az ő „jó” tanácsaival. Miért akarja megszámlálni Dávid a népet? Mi a motívációja? Valószínű azért, hogy lássa milyen sokan vannak! 1.600.000 + 470.000 az több mint 2 millió harcos. Az már igen, azzal lehet már háborúzni, meg győzni. Meg büszke is lehet magára Dávid, micsoda jó király meg szervező ő, aki ekkora hadsereget tudott összehozni. Mikor elkezdte az uralkodását, Saul után nagy káosz volt az országban, alig maradt katona, harcos, az egész ország rettegett… Most meg milyen erősek lettünk! Ez a büszkeség, a felfuvalkodás bűne. Magának akarja tulajdonítani a dicsőséget. Ez nagy kisértés a vezetőknek! Milyen jó vezető vagyok én. Hogy rendbe tettem a dolgokat. Hány embert merítettem be, vezettem az Úrhoz, hány prédikációt mondtam el… De nemcsak a vezető értékelheti így az életét, hanem minden hívőt megkisért, különösen az életének második részében, hogy saját életére büszkélkedjen. - Én azért elértem valamit, lettem valaki
- Nem úgy mint a másik
- Nekem ilyen nagy házam van, ilyen hatalmas autóm
- Én milyen nagyszerű hívő vagyok, bezzeg a másik…
Nem is veszed talán észre, hogy ez már rég nem a te gondolatod, legfőképpen nem az Istené, hanem az Ördögé! Ha elkezded bírálgatni a másik szolgálatát, hívő életét, azzal magadét próbálod felemelni… De tudd meg, MINDEN KEGYELEM! Te is, én is, Dávid is csak a kegyelem által lehet az, aki. NINCS ÉRDEMEM! Amit elértem azt is kegyelemből értem el. Dávidot Isten emelte fel a juhok melöl, hogy király legyen. DE ERRŐL EGY PILLANATRA ELFELEDKEZETT!L A 33. zsoltárban van írva: „Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt, nem a nagy erő menti meg a hőst. Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg.” (16-17) Dávid ezt fiatal korában tapasztalta. Mindig hitből harcolt, egyedül tizezret ölt meg! (1Sám 18,7) De most élete végén erről elfeledkezett. Azt gondolná az ember, hogy az ember az élete végére már elég bölcs lesz. Ez sajnos nem mindig alakul így. Vannak, akik jól élik le életüket, de sajnos idős korban buknak el. Ilyen volt Salamon is. Nehogy azt higgyük, hogy a Sátán már az idős embert nem támadja. Sőt talán jobban, hogy életét kárba vigye. Amerikában az egyik prédikátorról 85 éves korában derült ki, hogy homoszexuális! Pedig nagy evangélistának tartották, tízezrek előtt prédikált. Most bukásával sok ember életében okozott válságotL Idős testvéreim, legyetek józanok. Ne engedjétek, hogy az Ördög rávegyen titeket, hogy zúgolódók, közönyösek, cinikusak legyetek! Hogy állandóan nosztalgiázzatok, milyne jó volt régen, bezzeg most! Harcoljatok! Szükség van rátok! Joáb tanácsa Dávid nem kérdezi meg az Urat, de még egy másik jelet is figyelmen kívül hagy. Legjobb hadvezére Joáb, látja ezt a veszélyt! Inti a királyt! Nagy bátorság kellett hozzá, de hát Joáb hívő ember, nem nézi, hogy most a királyt kell inteni. Látja és tudja, hogy ezt meg kell tennie. Gyakran kívülről jobban látszik a probléma, a kisértés. Objektív egy külső szemlélő. Te hogyan viszonyulsz a testvéred intésére? Péld 11,14 – segítséget jelent, ha sok a tanácsadó Péld 12,15 – A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra! Te a magad feje után mész? Vagy hallgatsz a tanácsra? Gyakran kellett szembesülnöm azzal, és nemcsak a fiatalokkal kapcsolatban, mikor odamentem hozzájuk, hogy egy problémáról beszéljek, vagy egy kisértésről, akkor még nekik állt feljebb. Hogy képzelem én, hogy beleszólok az életébe!?
Nem azért intelek titeket, mert nem szeretlek, hanem épp az ellenkezője, mert nagyon szeretlek. Joáb is szereti Dávidot, de most el kell mondania neki, hogy rosszul dönt! Én lelkipásztor vagyok/leszek és mivel ez az elhívásom, ezért inteni is foglak titeket, figyelmeztetni, ha látom, hogy rossz irányba halad az életetek. A király nem hallgat Joábra A király szava erősebb Joábénál. Sajnos ez gyakran van így, hogy az ember az intés ellenére megkeményíti az szívétL Megy a maga feje után. És talán még meg is sértősik arra, aki őt figyelmeztette. Meg is magyarázza. Ki ez a Joáb? Hát nem én vagyok a király? Én vagyok az idősebb… Ne keress kifogásokat, ha egy testvéred szeretettel szól hozzád. Persze nem minden ember inthet, és nem lenne jó, ha most elkezdene mindenki itélgetni a másikat. Erről egyszer külön tanítok majd a Gal levél alapján. Isten rossznak látta ezt Nem az a fontos, hogy Dávid hogyan gondolkodott a dolog felől. Meg is magyarázhatta magának. Nem is az a fontos, hogy Joáb hogy látta a történetet. A legfontosabb, hogy látja ezt az ÚR. A te életedben is ez a fontos. Hogyan lát téged? Egyáltalán érdekel téged? Milyen érdekes lenne, ha ma Isten tükröt állítana elénk, és meglátnánk magunkat, életünket az Ő szemével? Vajon hány ember életében gyönyörködik Isten? És hány embernek kellene közülünk bűnbánatot tartania? Belemerünk nézni ebbe a tükörbe? Akarunk belenézni? Engedjük, hogy Isten megvizsgáljon bennünket? A 139. zsoltár írja: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (23-24) Dávid belemert nézni ebbe a tükörbe! Dávid bűnbánata Dávid, mint bibliai példakép, nagy király nem volt tökéletes, mint más emberek sem a Bibliában (Mózes, Péter, Pál…). Attól lett áldott ember, mert képes volt változni. Képes volt megtérni. Képes volt bűnbánatot tartani. Képes volt tanulni a bukásából. Betsabéval való vétke után is helyreeállt, de csak a bűnbánat útján találta meg újra a békességét és az Istennel való rendezett kapcsolatot. Itt is ez történik! „Bocsásd meg szolgád bűnét, mert igen esztelenül cselekedtem!” Itt már Dávid nem magyarázkodik, itt már nem érvel. Bevallja! Képesek vagyunk mi is erre? Meg tud még állítani minket az ÚR? Ha kell… Kimondani azt, hogy vétkeztem, hogy esztelenül cselekedtem. Nagyon nehéz, meg sokszor büszkébbek is vagyunk annál, de Dávid Izrael királya kitudta mondani! És meglelte az újrakezdés lehetőségét. Mert Isten minden embernek ad új lehetőséget, ha az ember megtört szívvel, bűnbánattal jön eléje! Büntetés A bűnnek van következménye. Bár ebből az Újszövetség alapján nem csinálhatunk teológiát. Isten Jézus Krisztusban akkora kegyelmet adott, hogy bűneink miatt nem nekünk kell szenvednünk, hanem szenvedett értük Jézus. De vannak bűnök, amiknek következményét szenvedni kell. Egy válás következménye a bűnbánat után is megmarad. Egy paráznaság következménye sem múlik el nyomtalanul… Itt Dávid választhat három büntetés közül. Nem könnyű választás! Nem jó és rossz között kell választania, hanem három rossz közül. Igen nehéz helyzetben van Dávid. És bűneink miatt mi is kerülhetünk ilyen nehéz helyzetben. Ilyenkor vannak emberek, akik Istentől kérik számon. Hogyan lehet jó az ilyen Isten, aki ilyen nehéz helyzeteket ad? De itt Dávid bűne miatt állt elő a helyzet. Dávid nem is lázad ellene. Az Úr kezébe akar esni! A bűne épp az volt, hogy nem bízott az Úrban, most a megtérésének jele épp az, hogy bízik az Úr irgalmában. Még a büntetést is Isten kezéből kéri! Van az az ifjúsági ének, hogy Áldom szent neved. Van egy versszaka, amely így szól: Te adsz és elveszel, a szívem így felel, hogy áldom szent neved! Isten most elvesz dolgokat Dávidtól, pont amire nagyon büszke volt. A nagy seregére. 70 ezer ember hullik el. Dávidnak meg kellett tanulnia, nem a nagy seregben kell bíznia, azt adhat és elvehet az ÚR, hanem magában az ÚRBAN! Te bízol benne, vagy a körülményeidbe kapszkodsz? Nagyon tanulságos lenne továbbnézni még a szakaszt, de nincsa már időnk rá. Egy kis bepillantást nyerünk a szellemi világba, ahogy egy pusztító angyalt küld az Úr, és azt hogyan nő ki áldás ebből a történetből is. Befejezés
- Hogyan állunk a Sátán kisértéseivel?
- Ellene tudunk állni?
- Ha Isten ma tükröt állítana elénk, mit látnánk?
- Hallgatunk-e más testvérek tanácsára, vagy támadásnak vesszük?
- Képes vagy még megalázkodni az Úr előtt, beismerni, ha tévedsz?
- Kész vagy változni? Megtérni eszetelenségeidből, amire az Úr ma rámutatott?
- Hogyan veszed a büntetést életedben?
Kérdések, amiket a mai ige tett fel nekünk. Válaszoljunk rájuk őszintén!
|
