Bevezetés:

a vasárnap délelőtt igéi az útmutató szerint a küldetésünkről szólnak. Az elmúlt héten Mt.10. fejezetéből volt egy szakasz arról, mikor Jézus kiküldi a tanítványokat kettesével, hogy hirdessék az evangéliumot…

A mostani rész küldetésünk egy különlegesen fontos momentumáról szól.

Küldetés lényege mindig: Mt.10.1,7. „Magához hívta” őket, majd elküldte őket.

A küldetésünk a világban: Isten jelenlétében lenni, majd Istenért tenni.

A két dolog csak egyszerre működik. Ha örökösen Isten jelenlétében akarsz lenni, de nem akarsz menni, akkor engedetlen vagy és előbb utóbb az ige sem fog szólni hozzád.

Mint az a hadsereg, amely örökösen a harcra készül, de nem megy sohasem harcolni.

Isten azoknak adja Szentlelkét, akik engedelmeskednek neki! Csel.5.32.

De ha állandóan csak szolgálni akarsz, akkor előbb utóbb kiégsz. Szükséged van, hogy Isten jelenlétében folyamatosan felfrissüljön a hited, hogy erőt nyerj, hogy begyógyítsa sebeidet, amiket a harc során szereztél.

I. Kiknek hirdette ezt az igét Jézus?

Az emberek gyakran érzik azt, hogy egyedül is megy az életük. Berendezkednek a világra, megtanulnak mindent, kiépítik kapcsolataikat, karriert építenek, és közben azt mondják, hogy nekünk nincs szükségünk senkinek a segítségére. Azt mondják Istenre csak a gyengéknek van szükségük, akik egyedül nem képesek megbírkózni az élettel.

Ez a szemlélet nem új a világban. Jézus korában is így gondolkodtak az emberek. Jézus folyamatosan találkozik az öntelt, önigaz emberekkel, akiknek nincs szükségük Istenre. Ezek az emberek néha vallásos mázzal kenik be életüket, mint a farizeusok.

Azt hiszik meggazdagodta, pedig szegények… Jel.3.17-20.

Itt ebben a szövegkörnyezetben is elég keményen beszél Jézus: Mt.11.21-24.

Az emberek gyakran nem ismerik fel azt a lelki igazságot, amit Jézus nagyon szépen megfogalmazott a szólótóról szóló példázatában: Jn. 15.1-8.

Nélkülem semmit sem tudtok tenni. Ám az emberek mégis próbálkoznak vele, és ez a legnagyobb csapda az ember életében. A bűn lényege az Isten nélküli élet, mikor azt hiszem, valamit én jobban tudok, mint az Úr.

Én tudom, hogy mi jó nekem, még akkor is, ha a Biblia azt mondja ne tedd azt. Mint Ádám és Éva az Édenkertben.

Isten szeretné leleplezni ezt a gondolkodást a világban. Ezért hírdet ítéletet az önigaz emberekkel szemben. Viszont evangéliumot azoknak, akik felismerik saját lényük csonakaságát, ürességét. Akik készek hozzá menni és elfogadni kegyelmét, vezetését.

Isten gyakran nagyon kemény dolgokat is megenged a világban, hogy felébressze az embereket. Szeptember 11-e nagy on érthetetlen a világ számára. Én is sokat gondolkodtam, hogy mi volt ennek az oka, miért engedte meg ezt Isten. De nemrégiben találkoztam egy barátommal, aki Amerikában tanul teológián, és ő mondta, hogy megdöbbentő, hogy a tragédia után az emberek elkezdték keresni istent. A new york környéki gyülekezetek függetlenül a felekezetektől mind számottevő módon megsokasodtak. Az emberek elvesztették hamis biztonságérzetüket, s rájöttek az életük mulandó, s ebben a rövid életben is bármi megtörténhet.

Vannak persze emberek, akiket a szenvedés eltávolít Istentől, de nagyon sokan ezek által ébrednek csak fel.

Egy barátommal, akivel gyerek kortól ismertük egymást megtérésem után sokat beszélgettünk. Emlékszem egy beszélgetésünkre, amit egy nagyobb társaságban folyt le. Én bizonyságot tettem a fiataloknak arról, hogy egyedül Jézus Krisztus adhat az életünknek igazi értelmet, és hogy térjenek meg, mert nélküle életük rossz irányba halad. Ez a barátom azt mondta, hogy ez tetszik neki, de még túl fiatal ahhoz, hogy keresztény legyen. Még ki akarja élvezni az életet. Nem hallgatott Isten hívására, de jövő héten egy másik barátommal elmentek motrozni, ahol túl valmerően vezettek, s eléjük lépett egy asszony, akit elütöttek. Az asszony meghalt, az egyik barátom kómába került, a másik pedig súlyos sérülésekkel került kórházba. Teljesen ledöbbentünk, s nagyon sokat imádkoztunk barátaink életéért. Néhány nap múlva a kómában lévő barátom is visszajött az életbe, majd néhány hónapon belül mindketten megtértek.

Isten ilyen módon állította meg az ő életüket. Ha van itt valaki, aki még nem tért meg és nem hívta be az életébe Krisztust, üzenem az élet nem játék, itt a tét az örök életed…

II. Ez a mai igénk első fontos üzenete, a második már hívő emberekhez szól.

Nekünk is nagy kísértés, hogy átvegyük életünk irányítását, kell hogy felismerjük, szükségünk van az Úrra, a vele való közösségre, az együttlétre.

Életünk, még a legjobb hívőnek is sokszor megfárad. Ézsaiás mondja: Ézs.40.29-30.

De van egy evangélium: 31-32. vers, a hívők ereje megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok.

HOGYAN? A felelet itt van Jézus szavában: Jöjjetek énhozzám…

Mitől fárad meg, ég ki az életünk?

1)      az élet terhei

Sok feladat, gyakran kilátástalannak megélt harcok. Testi kifáradás, monoton életritmus… (Ancsel Éva: Töredékek…)

2)      Megélhetés gondjai

Megterhelhetik életünket, és álszent az, aki azt mondja, hogy ő még nem aggodalmaskodott az élet dolgai miatt. Mit ad enni a gyereknek?…

3)      Csalódások

Be nem teljesült elvárások, hamis illóziók…

Emberekben történt csalódások, valaki átvert, valaki kihasznált, valaki összetörte a szívedet. És van ilyen. Gyakran lázom gyülekezeteink szenvednek az összetört szívű emberektől. Péld.18.14. Az ember nem tudja elviselni, ha összetörik a szíve, nem tud örülni, nem képes szolgálni, elerőtlenedik, beleesik az önsajnálatba.

Az ige azt mondja, hogy megtörténhet ilyen az életünkkel, nem az a bj, hogy ilyen megtörténik, a baj, hogy nincs orvosolva, hogy nincs megoldás, s ha évekig tart ez a dolog, akkor egy teljesen kiégett, szúrós lelkületű keresztény lesz belőle, aki inkább rombolja környezetét, mint építi!

Bármilyen közel kerülhetünk Istenhez, nem menekülhetünk el a kiábrándító, olykor gonosz világ elől” (Dr. Laurence Crabb: Mélybenéző (Harmat, 1999, 74.oldal)

4)     Belefárad az ember a szolgálatba is. Ha csak folyton szolgálsz, mindig adsz magadból, előbb utóbb kiüresedsz. Szükség van arra, hogy újból és újból feltöltődj, új erőt kapj!

Préd.10.10. Ha kicsorbul a vas, több erő kell. Ha sokat dolgozol, ha nincs időd pihenni, felfrissülni. Eléleződsz, s több erőt kell a munkádba befektetni, ami még megnehezíti az életed.

Engedd, hogy Isten megélezzen téed. Hagyd abba a munkádat, az önsajnálatodat és gyere Jézushoz, erre hív minket az Isten.

Isten jelnelétére van újból és újból szükségünk. Ezért fontos a rendszeres imaélet, a rendszeres bibliaolvasás, a rendszeres közösség, de mindez csupán eszköz arra, hogy Jézushoz menj. Neked nem az imádságra, a Bibliára, a közösségre van elsődlegesen szükséged, hanem Jézusra. Engedd, hogy Ő megnyugvást adjon nektek, hogy Ő tanítson benneteket, Szíveteket begyógyítsa, új erőt öntsön belétek, s hogy megélezze életeteket, hogy valóban hasznos eszközökké válljatok.

Az ige hátralévő része is fontos igazságokat rejt magában, de erről most nem beszélek részletesen. Csak néhány gondolatot mondok el, arról a szolgálatról, amelyre hív minket az Úr. Sokan azt gondolják nem megyek Istenhez, mert biztos valami olyat fog rám bízni, amit nem szeretnék, vagy nem térnek meg félve attól, hogy életük ezáltal kevesebb lesz. A válasz itt van: mindnyájan igát hordunk az életben, de nem mindegy, hogy milyet. Ha a saját igádat és terhedet hordod, az nagyon nehéz és értelmetlen cipelés. Mint Szüsziphosz a görög mitológiában. De Krisztus terhe könnyű és gyönyörűséges azt hordani, ráadásul nem öncélú. Ezt a terhet nem magadnak kell hordani, hanem Krisztussal együtt hordhatod.

Összefoglalás:

Kétféle emberról szóltam:

Azokról, akik még nem tértek meg Jézushoz. Számukra szól az evangélium: Jöjjetek énhozzám, mert az életetek csak velem, az én közelemben lehet teljes.

Azokról is szóltam, akik már Isten gyermekei vagyunk, hogy menjünk mi is Istenhez, kérni tőle a folyamtos erőt, gyógyítást, bűnbocsánatot.

Legyünk vele, hogy aztán tudjunk érte menni és harcolni az emberek közé. Az Ő jelenléte formálja át rossz elképzeléseinket, ítéli meg bűneinket, formálja át jellemünket is.

Isten hívása mindenenkinek szól, nemcsak egyes kivételes embereknek. Jézus azt mondja: Jöjjetek hozzám mindnyájan. Engedjünk neki: Menjünk az Ő jelenlétébe!

Ámen.